Ebben az évben egy másik opera fesztiválon vettünk részt. Előtte persze pontosan megterveztem minden lépésünket. Útitársaim Léda és barátnője, Éva.
A Google segítségével tudtuk, hogy a szállásunk hogy fog kinézni Montecatini Terme városában. Léda megnyugtatott bennünket, hogy ő egészen biztosan felismeri a zöld zsalugáteres épületet. Az utcában, de még a környező utcákban is az összes épületen zöld zsalugáter volt. Miután 3-4 kört mentünk ugyanarra, rátaláltunk a barátságos kis szállásunkra.
A másnapi programunk csodás volt. Először Puccini szülővárosát, Luccát néztük meg. A száz templom városa igen érdekes volt, de bennünket főleg a szülőházból kialakított múzeum érdekelt. A művész zongorái, kottái, főszereplőinek ruhái és közben végig szólt egy-egy részlet valamelyik operájából.
Ezután Pisa következett. Az itáliai építészetre jellemző székesegyház (duomo), a keresztelőkápolna (battistero) és a harangtorony (campanile) hármas elkápráztatott bennünket, ahogy az egyszerű kis utcából egy keskeny átjárón keresztül beléptünk a térre, és mindez hirtelen tárult elénk. Én negyedszer voltam itt, de számomra is éppen úgy csodás volt. A lányokon láttam, hogy hirtelen meghökkentek ettől a váratlan csodás látványtól.
Ezután következett Torre del Lago. Szerettünk volna megebédelni a városban, de teljesen eredménytelen volt minden keresgélésünk. Kb. 3-4 faluban is körülnéztünk a környéken, de minden csak késő délután nyitott ki. Így egy híd alatt fogyasztottuk el a két napja cipelt szendvicsünket. Még milyen jó, hogy cipeltük! :-) Sőt, mi több, a híd alatt ejtettük meg az átöltözést is. Miután befaltunk mindent, elmentünk egy hajóútra a tavon. Ennek is igazi "pucciniano" hangulata volt, hiszen ott is az ő zenéjét hallgattuk hajókázás közben. Torre del Lago minden utcája Puccinihez kötődik, szinte minden szereplőjéről neveztek el utcát.
Aztán irány az előadás! A Toscát néztük meg. Láttuk már ezt az operát néhányszor, de itt különleges hangulata volt.
A következő napunkat Firenzében töltöttük el. Bejártuk az Ufficit, majd elmentünk az Akadémiára. Gyönyörködtünk a dómban, megcsodáltuk köztéri szobrokat, majd átkeltünk az Arno folyón a Ponte Vecchion végignézve az ékszerüzleteket. Hálásak lehettünk szállásadónknak, akinek tanácsát megfogadva vonattal mentünk, így elkerülhettük a parkolás nehézségeit. A vasútállomás egészen közel van a centrumhoz, úgyhogy nem kellett túl sokat gyalogolnunk.
Hamar eltelt az öt nap, úgyhogy indultunk tovább. Először Perugiaba mentünk.
Majd felkerekedtünk a következő szállásunkra San Severinoba.
Mielőtt tovább indultunk volna, elmentem szeretteim sírjához Castellraimondon.
Ezután következett Urbino, Raffaelo szülővárosa.
Miután innen eljöttünk, akkor jöttünk rá, hogy a személyi igazolványaink a szálláson maradtak. Már túl messze voltunk, úgyhogy telefonon kértem utánküldést... így is lett. Rimini környékén még megálltunk egy kicsit a tengernél, de a fürdést kihagytuk. Ezután irány haza.
Viszlát jövőre!
Nagy élmény volt! Kösz a blogot!
VálaszTörlés