2024. március 19., kedd

Rómában a tavasz dalol

Végre elérkezett az indulásunk napja, amit már nagyon vártam, hiszen ez az út volt az ajándékom unokám 14. születésnapjára.
Korábban én így képzeltem:

Ezek azok a látványosságok, amiket mindenképpen szerettem volna neki megmutatni.

A délutáni indulás miatt már sötétben érkeztünk meg, a reptérről a már otthon lefoglalt Terravision elnevezésű busszal mentünk a városba, erre 7 euró volt a jegy (Tiquest és az Omio applikációban is megvásárolható). Este már csak egy hatalmas pizzára és pár kilométer sétára jutott időnk.

A jelképes születésnapi gyertya elfújása

A következő napra a Colosseum volt a terv, amire a belépőjegyet már korábban megvásároltam Tiquets applikációban. A jegyünk a Colosseum a Forum Romanum megtekintésére szól, továbbá még egy érdekes filmvetítésen is részt vehettünk, ahol bemutatták az ókori Róma épületeit, történetét. Egyébként 17 éves korig nem kell fizetni belépőt. Nicolasnak hatalmas élmény volt a Colosseum. Néhány fényképet megosztok veletek:


A látványról egy apró versikém is született.

Róma mesél

Történelem lüktet az ódon kövekben.
A Colosseum árnyékában megelevenedik a múlt.
Minden lépés új élményt hoz neked,
ahogy lépteidtől visszhangzik a macskaköves út.
Most császár lehetsz, vagy hadvezér.
Hallgasd csak, hogy e hatalmas építmény néked mit regél.
Élvezd a pillanatot, nyisd ki a szíved,
Róma meséi örökké megmaradnak veled.


Egy fiúgyereknek nagy élmény volt a kiállítás, ahol megmutatták, hogy hogyan építették fel ezt a hatalmas építményt:

A Forum Romanum és a II. Viktor Emmánuelnek készített emlékmű következett, amit a Haza oltárának is hívnak, majd ezt követően az olasz konyha rejtelmeibe ástuk bele magunkat. Persze Nicolast nehezen tudtam meggyőzni, hogy a pizzán kívül érdemes más olasz ételt is megkóstolni.

Az esti programunk a Trévi kútnál folytatódott.
A közlekedésről annyit kívánok megjegyezni, hogy remek. Bármerre jártunk, mindig hamar találtunk busz- vagy metrómegállót, hogy egyszerűen folytathassuk az utat. Napijegyet vásároltunk a tömegközlekedésre, aminek ára 7 euró, és ez buszra, villamosra, metróra egyaránt jó volt. Az applikáció neve: TicketAppy, és a QR kód beolvasásával egyszerű volt a közlekedésünk. Az irányt és a közlekedési eszközt általában a google térkép segítségével döntöttük el. Egyszer sem tévedtünk el az öt nap alatt, úgyhogy jól működött, csak ajánlani tudom másnak is.

A következő nap a Spanyol lépcsőnél kezdtünk.
Mivel nem vállalkoztam a rengeteg lépcső "megmászására", a metró megálló mellett lévő lifttel tudtunk felmenni a templomhoz. Ezt követte a Villa Borghese kertje, amit a legegyszerűbb megközelíteni a Spagna metrómegállóból felmenő mozgólépcső és mozgójárdán keresztül. 
Persze, aki jól bírja a lépcsőket és a kaptatókat, az simán fel is gyalogolhat. A kertben megcsodáltuk a kis tavat, amin most csónakáztak (régebben ezt sosem láttam), egy hárfázó énekes utcazenész nagyon idilli hangulatot teremtett a kis görög templom körül. Na persze, ez csak úgy tűnik, de valójában Aszklépiosz temploma nem egy kis görög templom, hanem egy 1785-ben ión stílusban épült templom, amelyet az orvostudomány istenének szenteltek. 


Miután lebuszoztunk a dombról, a Piazza Venezián megebédeltünk, majd elmentünk a Viaszmúzeumba.
Itt aztán rengeteg híres emberrel találkoztunk.

A képen látottakon kívül Napoleon, Gandhi, Garibaldi, Hitler és Mussolini, aztán Puccini, Verdi, Paganini, de Elvis és Jackson is ott volt, de még sorolhatnám, hogy ki mindenki található meg embernagyságban a múzeumban.
Örömmel jelentem, hogy Nicolas keze is megmaradt.

Még elsétáltunk a Tevere partjára, de sajnos, még túl korai az idő, nem indultak még el a turistahajók, hogyhogy a hajózást nem próbálhattuk ki. Megnéztük a hidakat és az Angyal várat. A várba nem mentünk be, csak kívülről csodáltuk meg. 


A következő nap a Szent Péter tér, majd a Circus Maximus következett. A Circus Maximust egy VR szemüveg segítségével rekonstruáltan lehetett megnézni, mintha a régi Rómában sétálnál, és egy igazi fogathajtóversenyen is részt vennél. A mai technikával sok érdekességet meg tudnak már mutatni az érdeklődő turistáknak. Unokám nagyon élvezte ezt is.


Az esti sétánkkal búcsút vettünk a várostól és a Colosseumtól.


Másnap reggel korán indultunk a reptérre. Remek négy napot töltöttünk el a városban. Tele élményekkel, a város hangulatával és ízeivel. Remélem, hogy unokámnak egy örök emlék marad ez a születésnap.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Verona 2024

 A korábbi évekhez hasonlóan reggel összeszedtem a társaságot, ötkor már neki is vágtunk az útnak. Útitársaim: Léda, Gabi és Ildikó. Az útvo...