Újra elindultunk szülinapozni. Az út előtt most is elkészítettem a tervet, hogy mi az, amit meg akarunk nézni. Megvásároltuk a 48 órás turistajegyet is, ami a gépi tolmáccsal ellátott buszokra, villamosra és hajóra egyaránt jó volt, valamint Lisszabon legjellemzőbb felvonóira, liftjeire. Na és megtanultunk portugálul ...:-) Azaz igen sok szót és kifejezést, hogy ne tudjanak bennünket eladni.
Este értünk oda. Nagyon szép öt csillagos szállóban voltunk. A szobánk elfoglalása után nem sokáig gyönyörködtünk, mindjárt elindultunk a sétánkra.
Egy csodás sétányon mentünk le az óvárosba egészen a Tejo partjáig. A középen forgalmas négysávos utat mindkét oldalról kb. 10 m széles fás sétány szegélyezte, majd 1-1 belső út és még járda. Csodáltuk, hogy a sétány végig különböző formájú térkövekkel díszített, de aztán megtapasztaltuk, hogy nemcsak a sétány, hanem az egész város gyalogos része és a terek is.
Esti fénynél megcsodáltuk a központi vonatállomás épületét is:
Hazafelé egy pékségben megkóstoltuk a portugálok egyik nemzeti sütijét, a natát. Nekem nagyon ízlett, barátnőmnek kevésbé. Leginkább a mi képvislőfánkunkhoz hasonlított az íze.
Másnap, annak ellenére, hogy igen sokat buszoztunk, a lábunkat is lejártuk közben, hogy minél többet lássunk. Nagy élmény volt a Santa Justa felvonó tetejéről elénktáruló kilátás. Bár elég jól felkészülten utaztunk el, a buszos tolmács, így is nagy segítségünkre volt, hogy éppen mit látunk.
Miután már kellőképpen elfáradtunk és megéheztünk. a Rosario tér közelében találtunk egy éttermet. Ide már tegnap este próbáltak bennünket becsalogatni, ma be is mentünk.
Most már csak a jellegzetes portugál italt kellett megkóstolnunk, a ginját. Erre is találtunk alkalmat, egy igen kedves helyen utcai zenészek körében kóstolgattunk. Ez az ital leginkább a meggylikőrhöz hasonlít, csak valamivel erősebb.
A következő napon sem panaszkodhattunk arra, hogy kevés gyaloglás jutott nekünk. A turistabusz mellett villamossal is beutaztuk a várost.
A villamosról a Porta del Sol -nál szálltunk le, ami a 'nap kapuja', de tényleg így is volt. Az árnyékos oldalról nézve, hihetetlenül ragyogtak a házak a másik oldalon.
Innen lementünk a Séhez, a legnagyobb dómjukhoz. Igen monumentális épület.
A következő napunkat a Belém toronynál és a Felfedezők emlékművénél töltöttük, közben megcsodálva a Jeromos kolostort.
Visszafelé pedig a Tejón jöttünk hajóval. Érdekes látvány a Golden Gate mintájára készült Április 24. híd, és a túloldalon a riói Krisztushoz hasonlító Krisztus király szobor. A szobrot csak messziről csodáltuk meg, oda már nem gyalogoltunk fel.
Este még megnéztünk néhány szépséget kivilágításban is.. (az óriáskerék mellett a kivilágított Sé, az alsó kép pedig az Oriente pályaudvar.
A következő napon a Vasco de Gamma híd, a libegő. az ócenárium volt a cél:
Az ócenárium után a Vasco da Gamma üzletközpont legfelső szintjén ebédeltünk. Itt ettük életünk legfinomabb tonhalát. Valami mesés volt.
A kajával általánosságban elégedettek voltunk.
A parlamentnél még az őrségváltást is elcsíptük.
Mivel a repülő indulását megelőzően még volt időnk csavarogni, ezért az Amoreias üzletközpontba mentünk el, ennek a tetejéről is csodás kilátásban gyönyörködhettünk.
Összességében nagyon jól sikerült az utunk, és valójában több mindent láttunk, mint amennyi tervben volt. Lisszabont nagyon szép és tiszta városnak találtuk, annak ellenére, hogy igen sok volt a hajléktalan. Szerencsére nyelvi problémáink sem voltak.... megérte annyit tanulni portugálul az út előtt :-)
Obrigado por tudo o que você leu!
jó lett volna veletek lenni!
VálaszTörlésMiért nem születtél decemberben? Akkor velünk lehettél volna! :-)
VálaszTörlésJÓ, hogy én decemberi vagyok, így ott lehettem. Valami csodálatos volt.....
VálaszTörlés