Ismét eltelt egy év, és újra nekivágtam a szokásos útnak. Velem indultak: Erzsi, Judit és Ildi. Nem bíztam semmit sem a véletlenre, GPS-szel vágtam neki az útnak, ami már Szlovéniában megszűnt működni. Kissé megrémültem, mert az utat ugyan ismerem, de a szállásokhoz odatalálni nem annyira egyszerű.
A határ átlépése után az első adandó alkalommal elfogyasztottuk az első igazi olasz capucinonkat.
Az első szállás Mestrén volt. Mestre előtt kb. 10 km-rel megszólalt a szerkentyű, és pontosan elvezetett bennünket a lefoglalt helyre. "Kici kínai' fogadott bennünket.
A lepakolás után igyekeztünk mielőbb Velencébe menni. Úgy gondoltuk, hogy ennek a legegyszerűbb módja, ha vonattal tesszük meg az utat, nem kell parkolással bíbelődni.
Velence - mint mindig - káprázatos volt. Verőfényes napsütésben érkeztünk meg. Jó hosszú sétát tettünk meg, amikor már igencsak közel volt a vihar. Ekkor vaporettóra szálltunk,
így éppen fedél volt a fejünk felett, amíg zuhogott az eső. Természetesen, mire visszaértünk az állomásra, és ki kellett szállnunk, abbamaradt a zuhi.
Végülis így rendeltem meg! A lányok tudták, ha én szervezem, akkor még az idő is a kedvünkre van, és a GPS is akkor szólal meg, amikor szükség van rá.
Készült néhány érdekes fotó, ahogy a napsütésből a viharba átmentünk.
Nézzétek!
Nem túl korán kellett felkelnünk, hiszen a következő napon nem állt előttünk túl hosszú út. A reggeli a magyar gyomornak kissé furcsa volt... megkíséreltem a pálcikával evést, de úgy teljesen éhes maradtam volna..... Na persze, így sem ettük magunkat degeszre.
A pálcika-művelet után folytattuk utunkat.
Veronában a Hotel Porta Palioban szálltunk meg. Ezt a szállodát igen kedvelem. Szép, tiszta szobák, kedves, segítőkész személyzet, nagyon finom reggeli igen nagy választékkal, és este kisbusszal bevisznek az előadásra és haza is hoznak. Felkészültem abból is, hogy Mestre és Verona között hol vannak azon a napon piacok, így piacozással kezdtük a délelőttöt. Utána meg bosszankodással. Elromlott a csomagtartó ajtaja, nem lehetett kinyitni. A faluban egy műhelyt találtunk, próbálgatta, próbálgatta, de mivel nem volt megfelelő szerszám (gumiszerelő volt), javasolta, hogy inkább autószerelő műhelybe menjünk. Lepakoltunk a szállodában, úgy, hogy a hátsó ülésen keresztül szedtük ki a csomagokat, majd irány a szerelő. Miután elmondtam, hogy mi a probléma, a fiú odament a csomagtartóhoz, és egy mozdulattal kinyitotta. Nem tudom, mint gondolhatott rólunk, de csak mosolygott... :-)
Ezután az intermezzo után nyakunkba vettük a várost. Az aréna mellett vacsoráztunk a főtéren:
Egész késő éjszakáig kint voltunk a városban, azután az Adige folyó partján sétáltunk haza.
A másnapi programunkat részben a szálloda recepcióján megtalált prospektus befolyásolta. A Garda-tó megnézése volt a terv. Ez természetesen meg is maradt, hiszen, ha már a ennyire közel vagyunk ehhez szépséges tóhoz, akkor nem hagyhatjuk ki. A prospektus azonban ajánlotta Monde Baldot ajánlotta, ahová felvonóval lehet feljutni Malcesine településről. Így emellett döntöttünk, és nagyon nem bántuk meg.
Megmutatom a képeket, amelyek útközben és a csúcson készültek:
Elég hosszú ideig kellett sorban állnunk a felvonóknál, hazafelé meg lépésben lehetett közlekedni, úgyhogy kis izgalom volt amiatt, hogy időben visszaérünk-e Veronába az opera előadásra. De itt is minden kottára működött. Volt időnk átöltözni, megvacsorázni, majd a szálloda busza elvitt bennünket az előadásra. Ezt az előadást ugyanebben a rendezésben én már láttam itt az arénában, csak a szereposztás volt más. Ennek ellenére ugyanolyan élvezet volt, mintha először láttam volna.
Reggel jól belaktunk a szállodában, majd nekiindultunk a folytatásnak. Nem mentünk autópályán, hogy többet lássunk. Ennek az lett a vége, hogy megláttuk..., megláttuk... a csodálatos piacot az egyik településen. Beindult a válogatás, összehasonlítás, próbálgatás... végül mindannyian elégedetten távoztunk, ki táskával, ki terítővel, ki ruhaneművel. A következő állomásunk Mantova volt. Kiváncsi voltam a mantovai herceg városára, hiszen ő a két évvel ezelőtt látott opera, Rigoletto egyik főszereplője. És még milyen elégedett voltam, amikor Rigolettoval kezet foghattam:
Mantova gyönyörű város.
A következő város, ahol megszálltunk, Cremona volt. Ebben a városban minden a hegedűkészítésről szólt. A Stradivari múzeum, a park, az üzletek....
Este pedig a dóm téren kapucsínóztunk. Szuper volt. A csodálatosan kivilágított dóm hatására a hangulatunk még jobb lett.
A következő napunk: Párma
Utolsó olaszországi szállásunk a tengerparton, Caorlében volt. Pontosabban a tengerparttól kb. 2 km-re egy, a falusi turizmus keretében működtetett házban. A napot főként fürdéssel, evéssel-ivással töltöttük el, és esti sétával. Szokásos nyaralóváros, rengeteg turistával, színes házakkal.
Reggeli után indultunk hazafelé, illetve az utolsó szállás felé. Útközben megálltunk még a Mirenmar kastélynál.
Másnap reggel indulás haza!
Jövőre újra Itália!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése