A 2014-es év szüleimnek nagy ünnep, hiszen nyáron mindketten ünneplik a 75. szülinapjukat és az 55. házassági évfordulójukat. Úgy gondoltam, hogy ez remek ajándék lesz számukra.
A szüleimen kívül Léda is újra akart jönni és elcsalta egy barátnőjét, Marcsit. Én pedig elcsaltam barátnőmet, Terit. Szép kis csapat jött össze, úgyhogy két autóval indultunk neki az útnak.
Persze, szokásos módon, hajnalban indulás!!!
Az első pihenő alkalmával már tetőfokára hágott a hangulatunk, ugyanis megláttuk, hogy édesapám - aki mindig mindenre gondol - , hozott magával tölcsért, tojás szeletelőt, és hasonló fontos dolgokat.
Menet közben apu azt is meg tudta oldani, hogy a másik autóból beleszóljon a vezetésembe: bement a belső sávba és "feltartotta nekem a forgalmat", és villogtatott, hogy váltsak sávot. Egyébként ez nagyon nagy dilemma lett volna számomra. Ezért egy kicsit cikiztük is őt, de ő is csak jót nevetett magán.
Az első megállónk Postojna volt. Megnéztük a cseppkőbarlangot, amelyik mindegyikünknek nagy élmény volt.
Ezután újra autosztrádára keltünk...
A szállásunk egy kissé messze volt a centrumtól, úgyhogy igen elfáradtunk mire gyalog bejutottunk.
A következő nap a csodás Veronában telt el.
Szerencsére a látvány édesanyámat megihlette, úgyhogy megmutatom ennek eredményét:
oz
Este megnéztük az Aidát. Egy teljesen modern feldolgozás, de igen látványos.
A következő napot a Garda-tó partján töltöttük.
Ezután a szép nap után következett a legcsodálatosabb opera. A Turandot.
Már csak annyi időre álltunk meg, hogy
Marcsi megfejhesse a tehenet :-)
Viszlát, jövőre!
Végre megtaláltam a rám is vonatkozó bejegyzésedet. Nos.... tök jól éreztem magam és várom az idei olasz utat. Puszi ezerrel.
VálaszTörlésTermészetesen az is csodás lesz!
Törlés