Orchideák és pillangók

A szlovéniai Lendva közelében lévő orchidea telep és a lendvai várban lévő lepkegyűjtemény és Chagall kiállítás megtekintése,  ami jellemezte a hétvégénket.

Na persze, ennél sokkal több történt!

Az orchidea telepről egy blogban olvastunk, melyben több, mint két millió orchideáról szólt a történet a magyar országhatárhoz egész közel, Dobronok  (vagy Dobrovnik) községben.  

Ezen a történeten felbuzdulva szerveztük meg a két autónyi baráti társaságot, aki kíváncsi volt ezekre a virágokra.

Reggel nekiindultunk és 11 órakor értünk a Bogojinában lévő szállásra a Holiday Home Jankohoz. Janko egy mosolygós szlovén férfi volt, akivel közös nyelv hiányában egy szót sem tudtunk beszélni.  A ház egyébként szép volt, tágas és kilátással a szőlővel betelepített dombokra. Már majdhogynem toszkánás. A ház elfoglalása után már indultunk is az orchidea telepre.

Miután megvásároltuk az 5 eurós belépőjegyet, egy trópusi üvegházba irányítottak bennünket. Gondoltuk, innen indul a "túra", de bármerre is mentünk, nem bukkantunk átjáróra az orchideákhoz. Az üvegház szép volt, de semmi különleges, hazánkban is rengeteg ilyen van, többet láttunk is már.  Miután végignéztük az üvegházat kérdeztük, hogy merre tovább a több millió orchideához (a bejáratnál kitett prospektusok is ezt hirdették).

Nagy volt a csalódásunk, amikor mondták, hogy azt csak november hónapban, csoportosan, idegenvezetéssel lehetséges megnézni. Abszolút félrevezetés az egész.  Be kellett érnünk az előtérben lévő orchideákkal, melyeket eladásra helyeztek ki. Aki vásárolt belőlük, annak a belépőjegyére 2,5 eurót beszámítottak a virág árába.

Ezt követően a közelben lévő energiaparkba mentünk el (parkolási díj: 2,5 euró egyéb belépő nincs) Ez nem volt csalódás. Egy csodálatos erdei környezetben, több kimért energiapont, ahol padokon lehetett 10-20 percet meditálni (vagy ki mennyit akart). Az induláskor vásárolt prospektus leírta, hogy mely pontok milyen problémákra nyújtanak segítséget. Persze, arról is tájékoztatott, hogy egyszeri alkalommal valószínűleg nem érez az ember változást. Közöttünk is mindenki hite szerint érzett, vagy nem érzett valamit. Mindenesetre ezek az üldögélések, séták, meditációk igen jól összekovácsolták a kis csapatot, akik közül többen nem ismerték egymást. Hosszasan beszélgettünk néha csoportosan, néha párban. Mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő témát és ahhoz a megfelelő beszélgetőpartnert. Számomra nagyon érdekes és tanulságos volt, hogy teljesen különböző beállítottságú embereket az igazi beszélgetés milyen közel tud hozni egymáshoz.

Az erdei sétánk közben láttuk a Szent Vid kápolnát és a mellette lévő forrást, melyből jót ittunk és megtöltöttük üvegeinket, kulacsainkat. Ezután körüljártuk a Bukovnik-tavat.

Ezután találtunk egy kellemes vendéglőt, ahol megvacsiztunk. Nagyon finom és bőséges volt a kaja, olyannyira, hogy a réteseket elcsomagoltuk, és másnap reggel fogyasztottuk el.

Másnap kényelmesen elkészültünk, majd valamivel 10 után indultunk Lendvára.

Lendván először a várat néztük meg (belépő 7 euró) A várban több kiállítás is volt. A hagyományos néprajzi gyűjtemény mellett láthattuk Zala György bronzszobrait, majd Galic Stefan lepkegyűjteményét.  

Zala György

    A vár első emeletén Marc Chagall kiállítás volt, Teremtés és Biblia címmel:

     

  

Újra megállapítottam, hogy ez a stílus nekem nem tetszik. 

 

A vár tetőterében pedig a Lendvai Művésztelep alkotóinak műveit szemlélhettük meg. Voltak az egyszerű nép számára érthető és érthetetlen szobrok is. Néha találgattunk, hogy ki mit lát bele. Az alagsorban pedig egy fotókiállítás volt, ahol alvó gyermekeket csodálhattunk meg. A fekete háttér miatt, mintha lebegtek volna. Némelyik mosolygott álmában,  némelyik összekuporodott. 

A vár után a Szent Katalin templom, 

 

majd a Makovecz Imre által tervezett művelődési ház következett. 

A művelődési ház előtti tér tele volt ernyőkkel. A tájékoztatókból olvashattuk, hogy a Magyar Királyság első ernyőgyárát Lendván alapították 1904-ben. Az ernyőmúzeum egy épületben van a Mura-vidék első gyógyszertárának kiállításával. A Szentháromság Gyógyszertárat 1835-ben alapították. 

Ezután a Dervis nevű cukrászdában fagyiztunk, cappuccinoztunk, ki-ki ízlése szerint. A hazaindulás előtt még felmentünk a kilátóba is.
A kilátóba 7 euró a belépő, de megérte felmenni, mert igen csodálatos látvány tárult elénk.

Hazafelé Tormaföldén álltunk meg, ahol dr. Bertha András igen érdekes tájékoztatóját hallgathattuk meg a Bertha Medical termékeiről. A professzor úrnak, aki gyógyszerész és toxikológus, amellett, hogy jobbnál jobb egészségmegőrző terméket kísérletez ki, és állít elő, még jut ideje arra is, hogy családtagjaival együtt lovardát tartson fenn. Megcsodáltuk a szép lovakat és a "baromfiudvart" is, ahol a legszebb a páva volt :-)

Ezután egy jó vacsi következett, majd irány haza!