Utazásaim története: Útiterv

Már csak néhányat kell aludni, és indulhatunk.

Ime a terv, aztán majd a következő bejegyzésben jön a valóság.
Útitársaim: Teri és Laci, Angi és Zoli, az én párom pedig Zsuzsa.

1. nap:

Indulás a hajnali órákban Pécs – Nagykanizsa – Lendva – Maribor – Ljubjana – Gorizia – Velence útvonalon (kb. 630 km)

Szállásunk Mesztrén - Hotel Vidalban lesz.

Gyors lepakolás után indulás Velencébe

24 órára érvényes tömegközlekedési jegy ára 20 EUR – ami a buszra, villamosra és vaporettora is érvényes. A villamossal Mesztréből a Róma tér a végállomás. A szállásunkról 3 megálló a T2 vonalon, majd átszállás után a végállomásig.

Vaporettóval Buránó szigetére:

Velencében járva nem maradhatnak ki a lagúna szigetek sem és mind közül a legszebb : BURANO! Három nagyon fontos és érdekes látnivaló akad a kis szigeten. Színes házacskái, melyek számos festőt ihlettek meg, harangtornyának ferdesége és a buranói csipke. A sok színes házacskáról az a történet kering, hogy a buránói halászok, mivel sokszor estig kint voltak a tengeren sötétedés után nehezen tudták felismerni a sok egyforma ház közül a sajátjukat ezért az egyszerűség kedvéért minden házat más színűre festettek, hogy csónakjukkal könnyebben hazataláljanak. Több népszerű legenda is él a köztudatban a Burano-i csipke születéséről. Az első történet egy szerelmes buranói leány történetét meséli el , akinek búcsút kell venie a szerelmétől, aki a keresztes hadjáratokba indul messze földre. A szerelmes ifjú szerelme zálogaként egy kis tengeri algát ajándékozott a lánynak, ami köztudottan víz nélkül csak 1-2 napig él. A leány attól félve, hogy elveszti szerelme egyetlen emlékét, tűt ragad és apja halászhálójára horgolja a kis algát így őrizve meg örökre szerelmük zálogát. A buranói csipke történelme a XV.századra tekint vissza. Az első írásos dokumentumot Carpaccio könyvében találjuk. Ha itt járunk feltétlenül nézzünk be egy üzletbe, ahol ha szerencsénk van sikerül a készítésbe is betekintést nyerni..

Burano

A következő szigetecske: az üvegkészítésről híres Muráno. A muránói üveggyártás történetének kezdete a legtöbb történész szerint a 10. századra tehető. Később, 1291-ben lett Murano az üvegkészítés központja., ekkor ugyanis az üvegkészítőket a szigetre száműzték. Ez idő előtt a legtöbben Velence határain belül laktak, de –mivel Velencében a legtöbb ház fából készült- a gyakori tűzesetek miatt el kellett hagyniuk a köztársaság területét.l készült. Hamarosan az ide települt üvegfújó mesterek a sziget legelőkelőbb polgárai lettek. A 14. században már kardot viselhettek, az állam mentelmi jogot biztosított számukra és lányaik a legelőkelőbb családokba házasodhattak be. Egy üvegfújó amint mester lett, egyben a nemesi címet is elnyerte; nevét pedig Muráno aranykönyvébe is bejegyezték. Azonban azért, hogy a tudás ne kerülhessen idegenek kezébe, nem hagyhatták el a Köztársaságot. Aki megosztotta a titkot a környező városokkal vagy országokkal súlyos büntetéssel kellett számoljon. A 16. századra a sziget 7000 lakosából 3000-t valamilyen módon bevontak az üveggyártásba. Muráno kiválló üvegmesterei századokon át monopóliumot élveztek a minőségi üveggyártás területén. Legjobban őrzött titkuk a filigránüveg elkészítési módja volt. Lényege, hogy az átlátszó üvegtárgyak falában tejüvegből készült fonalak vannak. Az összesodort tejüveg csíkokat egy fémforma falaira helyezik, eztán pedig a formába belefújják az átlátszó üveget, amihez hozzátapadnak a tejüveg csíkok. Eztán az üvegcsomót újra átlátszó üvegmasszába mártják és vázát, kancsót vagy egyéb tárgyat fújnak belőle. Az elkészült üvegdísztárgyban

Murano

San Giorgio

A harmadik pedig a San Giorgio Maggiore sziget, amit nem szabad kihagynunk. A San Giorgio Maggiore egyike a számos Velencéhez tartozó szigetnek. A kis szigeten található műemlékek közül leghíresebb a névadó templom, amit Andrea Palladio tervezett, valamint a mögötte magasodó harangtorony.

Ezután pedig az „igazi” Velence, a Szent Márk térrel, a Dózse palotával, a Sóhajok hídjával és a Ponte Riáltóval. A várost késő estig csodálhatjuk, az utolsó villamosig érdemes kint lennünk, hogy az éjjeli kivilágításban is lássuk. Vaporettóval érdemes többször 1-2 megállót menni, mert a víz felőli látvány még különlegesebbé, misztikusabbá vagy inkább romantikusabbá teszi a várost, mint amikor bent sétálunk.

2. nap:

Veronában apartmanban leszünk, közel az Arénához. Napközben a vár és a hozzátartozó Öreg várhíd az Adige folyó és a Titkok kertje megnézése következik, majd természetesen Júlia háza. A fiúknak jól meg kell simogatnia Júlia fénylő kebleit, hogy elegendő szerencséjük legyen. Vacsora a Bra téren, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az arénára.

Bra tér

Este Rossini: Sevillai borbély operáját nézzük meg. Már nagyon várom!

3. nap - Firenze - szállás: Hotel Golf - közel van a centrumhoz, úgyhogy tömegközlekedésre nem lesz szükségünk.

Ebben a városban van csak igazán mit nézni! Természetesen az idő függvényében dől el, hogy mennyit tudunk megnézni. A Dóm és a Ponte Vecchio mindenképpen. Este érdemes felmenni az Michelangelo térre, mert az onnan elénk táruló látvány megfizethetetlen. Ha a többiek be akarnak menni az Uffizi képtárba megcsodálni néhány Boticellit, vagy az Academiára, megnézni a valódi Dávid szobrot - én már láttam, de természetesen azért azt is lehet - bár ezeken a helyeken igen nagy a sorbanállás. Lehet, hogy beérjük a köztéri Dávidokkal! :-)

4. nap:

Első megálló Pisa. Ezt a látványosságot viszonylag hamar meg lehet nézni.

Majd tovább, a következő szállásra:

Szállásunk falusi turizmus - Etruszk gazdaság:

Ezután jöhet a pihenés, hiszen már három teljes napi gyaloglás lesz mögöttünk. Biztos, hogy mindenkinek jól fog esni ez a délután:

Saturnia

San Filippo

Mindkettő természetes termálvizű turista látványosság, amit egyáltalán nem építettek ki, meghagyták a maga természetes formájában. Rettenetesen kíváncsi vagyok rá.

5-6. nap: Róma

Rómában a szállásunk kempingben lesz, kétszemélyes bungalókban.

Mivel az előző napunk nagyrészt pihenéssel telt, itt aztán nyakunkba vehetjük a várost.

Túl rövid az idő, ahhoz, hogy mindent lássunk, de a lényeget mindenképpen meg kell néznünk. A 48 órás tömegközlekedési jegy, 12.50 Euró, ez lesz a legpraktikusabb, mert ez buszra, villamosra és metróra egyaránt érvényes.

A megnézendők listája nagyjából a következő:

Ennyivel lehet, hogy be kell érnünk, mert az biztos, hogy addigra lejárjuk a lábunk, és utána senkit sem kell altatni. Az utolsó képet élőben, cappuccino ivás közben kell látnunk!

7. nap:

Ezen a napon San Marinoban van a szállás. Egy rövid megállás Castellraimondonál, hogy szeretteim sírjához elmenjek. Azután, ha a csapatnak van kedve, érdemes megnézni egy cseppkőbarlangot Frasassi.