Bosznia 2024

     Hajnalban indultam el otthonról. Úgy kezdődött, hogy madárfészek alatt parkoló kis sárga autóm teteje és ablakai is erősen madárpiszkosak lettek. Sebaj! Szerencsét hoz.

    Összeszedtem a csajokat: Évát, Zsuzsát majd Lédát, és már vágtunk is neki az útnak. Nagyon meleg volt, szerencsére a klíma bírta. Éva volt, aki minden fontos látnivalóból felkészült, így a megállókat megelőzően elmondott, amit fontos tudni Szarajevóról. Végre megérkeztünk első állomásunkra, Szarajevóba. Nagyjából negyven percig tartott, mire találtunk parkolót, majd pénzváltás, parkolójegy vásárlás után végre indulhattunk.

Először a Képzőművészeti Akadémia csodálatos épületét néztük meg, ami előtt a Miljacka folyón átívelő érdekes gyalogos hídat, a Festina lentét az akadémia három diákja készítette. Érdekessége, hogy a folyó felett egy leülésre alkalmas szokatlan hurok található, amiről nagyon szép a kilátás.

Miközben fogyasztottuk a narancsitalunkat, megszemlélhettük a folyó feletti artistákat ábrázoló szobrokat:

Aztán az egyetem épülete, a Latin-híd és a Császár-mecset következett.

  

Következő állomásunk, és egyben szállásunk, a festői környezetben elhelyezkedő városka, Konjic következett. A teraszról pont a Neretva folyóra láttunk, és a Gagarinról elnevezett hídra.

  

 

A következő napunk cappuccinoval indult.

Először Jablanicára mentünk, ahol a II. világháborúban felrobbantott, híres vasúti hidat néztük meg, természetesen útközben ennek a tragikus történetét is pontosan meghallgatva Évától.

 

 

Utunkat folytatva Mostar következett. Itt az első élményünk az volt, hogy be akartak bennünket csapni a parkolással, 10 eurót akart elkérni a parkőr. Úgy látszik, hogy a tudatlan turistákkal próbálkoznak, főleg a korunkat is figyelembe véve biztos volt benne, hogy sikerrel fog járni. Hát, tévedett. Látni kellett volna a meglepett arcát, amikor valamennyien visszaültünk az autóba, és odébbálltunk. Ezután találtunk egy barátságos kávézót, ahonnan éppen az Öreg hídra láttunk rá.

 

A városban gyönyörködtünk, de egyre többször szembejött velünk a keserű múlt is, a háború maradványait látva, akaratlanul is régi és a mostani újabb borzalmakon is elmélkedtünk.

 

Mostar után Medugorje, a híres zarándokhely következett. Most is rengetegen voltak. A Szent Jakab templomban a Szűz Mária előtt imádkoztak, de sokan még a templomon kívül is. A templom mögött felállított színpadon egy gyermekkórus énekelt, miközben egyre csak vonultak a zöld szalagos, fehér reverendás papok. 

A finom reggeli után újra nekiindultunk. 

Útközben találkoztunk néhány kecskével:

Donji vakuf településen a Vrbas folyó partján néztük meg a mecsetet.

 

A Jajce város mellett található Pliva vízesés nagyon tetszett nekünk. Először felülről, majd oldalról néztük meg. 

 

 

A gyönyörű vízesés után a városban ismét nem menekülhettünk a múlt elől, amikor a rengeteg fiatal nevét olvastuk a bosnyák háborús hősök emlékművén. 

Ezután elhagytuk a Bosznia-hercegovinai Föderációt. Innen gyönyörű út vezetett egészen Banja Luka városáig. Közben több alkalommal megálltunk gyönyörködni a tájban. 

Banja Lukán a szállásunk egy nagyon elegáns hely volt, kissé barátságtalan személyzettel. Este a Verbász folyón ringó hajón fogyasztottuk el az aperol spritzünket, miközben csodálhattuk a várat, és jókat nevettünk. Ez a város nem hivatalosan, de gyakorlatilag Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság fővárosa. 

Az utolsó napon az Ukrina folyó mellett fekvő Derventa ortodox temploma következett:

A városban cappuccinoztunk, és  elköltöttük a maradék pénzünket, majd indultunk haza. Út közben Horvátországban még egy városban, Diakovárban álltunk meg, ahol megnéztük a gyönyörű székesegyházukat, tágas terüket.

Még világos volt, amikor hazaérkeztünk, egy igen érdekes és fárasztó út után.