Orchideák és pillangók

A szlovéniai Lendva közelében lévő orchidea telep és a lendvai várban lévő lepkegyűjtemény és Chagall kiállítás megtekintése,  ami jellemezte a hétvégénket.

Na persze, ennél sokkal több történt!

Az orchidea telepről egy blogban olvastunk, melyben több, mint két millió orchideáról szólt a történet a magyar országhatárhoz egész közel, Dobronok  (vagy Dobrovnik) községben.  

Ezen a történeten felbuzdulva szerveztük meg a két autónyi baráti társaságot, aki kíváncsi volt ezekre a virágokra.

Reggel nekiindultunk és 11 órakor értünk a Bogojinában lévő szállásra a Holiday Home Jankohoz. Janko egy mosolygós szlovén férfi volt, akivel közös nyelv hiányában egy szót sem tudtunk beszélni.  A ház egyébként szép volt, tágas és kilátással a szőlővel betelepített dombokra. Már majdhogynem toszkánás. A ház elfoglalása után már indultunk is az orchidea telepre.

Miután megvásároltuk az 5 eurós belépőjegyet, egy trópusi üvegházba irányítottak bennünket. Gondoltuk, innen indul a "túra", de bármerre is mentünk, nem bukkantunk átjáróra az orchideákhoz. Az üvegház szép volt, de semmi különleges, hazánkban is rengeteg ilyen van, többet láttunk is már.  Miután végignéztük az üvegházat kérdeztük, hogy merre tovább a több millió orchideához (a bejáratnál kitett prospektusok is ezt hirdették).

Nagy volt a csalódásunk, amikor mondták, hogy azt csak november hónapban, csoportosan, idegenvezetéssel lehetséges megnézni. Abszolút félrevezetés az egész.  Be kellett érnünk az előtérben lévő orchideákkal, melyeket eladásra helyeztek ki. Aki vásárolt belőlük, annak a belépőjegyére 2,5 eurót beszámítottak a virág árába.

Ezt követően a közelben lévő energiaparkba mentünk el (parkolási díj: 2,5 euró egyéb belépő nincs) Ez nem volt csalódás. Egy csodálatos erdei környezetben, több kimért energiapont, ahol padokon lehetett 10-20 percet meditálni (vagy ki mennyit akart). Az induláskor vásárolt prospektus leírta, hogy mely pontok milyen problémákra nyújtanak segítséget. Persze, arról is tájékoztatott, hogy egyszeri alkalommal valószínűleg nem érez az ember változást. Közöttünk is mindenki hite szerint érzett, vagy nem érzett valamit. Mindenesetre ezek az üldögélések, séták, meditációk igen jól összekovácsolták a kis csapatot, akik közül többen nem ismerték egymást. Hosszasan beszélgettünk néha csoportosan, néha párban. Mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő témát és ahhoz a megfelelő beszélgetőpartnert. Számomra nagyon érdekes és tanulságos volt, hogy teljesen különböző beállítottságú embereket az igazi beszélgetés milyen közel tud hozni egymáshoz.

Az erdei sétánk közben láttuk a Szent Vid kápolnát és a mellette lévő forrást, melyből jót ittunk és megtöltöttük üvegeinket, kulacsainkat. Ezután körüljártuk a Bukovnik-tavat.

Ezután találtunk egy kellemes vendéglőt, ahol megvacsiztunk. Nagyon finom és bőséges volt a kaja, olyannyira, hogy a réteseket elcsomagoltuk, és másnap reggel fogyasztottuk el.

Másnap kényelmesen elkészültünk, majd valamivel 10 után indultunk Lendvára.

Lendván először a várat néztük meg (belépő 7 euró) A várban több kiállítás is volt. A hagyományos néprajzi gyűjtemény mellett láthattuk Zala György bronzszobrait, majd Galic Stefan lepkegyűjteményét.  

Zala György

    A vár első emeletén Marc Chagall kiállítás volt, Teremtés és Biblia címmel:

     

  

Újra megállapítottam, hogy ez a stílus nekem nem tetszik. 

 

A vár tetőterében pedig a Lendvai Művésztelep alkotóinak műveit szemlélhettük meg. Voltak az egyszerű nép számára érthető és érthetetlen szobrok is. Néha találgattunk, hogy ki mit lát bele. Az alagsorban pedig egy fotókiállítás volt, ahol alvó gyermekeket csodálhattunk meg. A fekete háttér miatt, mintha lebegtek volna. Némelyik mosolygott álmában,  némelyik összekuporodott. 

A vár után a Szent Katalin templom, 

 

majd a Makovecz Imre által tervezett művelődési ház következett. 

A művelődési ház előtti tér tele volt ernyőkkel. A tájékoztatókból olvashattuk, hogy a Magyar Királyság első ernyőgyárát Lendván alapították 1904-ben. Az ernyőmúzeum egy épületben van a Mura-vidék első gyógyszertárának kiállításával. A Szentháromság Gyógyszertárat 1835-ben alapították. 

Ezután a Dervis nevű cukrászdában fagyiztunk, cappuccinoztunk, ki-ki ízlése szerint. A hazaindulás előtt még felmentünk a kilátóba is.
A kilátóba 7 euró a belépő, de megérte felmenni, mert igen csodálatos látvány tárult elénk.

Hazafelé Tormaföldén álltunk meg, ahol dr. Bertha András igen érdekes tájékoztatóját hallgathattuk meg a Bertha Medical termékeiről. A professzor úrnak, aki gyógyszerész és toxikológus, amellett, hogy jobbnál jobb egészségmegőrző terméket kísérletez ki, és állít elő, még jut ideje arra is, hogy családtagjaival együtt lovardát tartson fenn. Megcsodáltuk a szép lovakat és a "baromfiudvart" is, ahol a legszebb a páva volt :-)

Ezután egy jó vacsi következett, majd irány haza!

ITÁLIA 2017

 Végre felvirradt a várva-várt nap!

Megint eltelt egy év, ismételten indulás Veronába. Útitársaim: Léda, Éva és Erzsi.

Természetesen, ahogy átléptük a határt, az első pihenőben megálltunk, hogy megigyuk az igazi olasz cappuccinot.

 

Veronában azonnal megtaláltuk a szállást, de kissé bepánikoltunk, amikor a csengetésre senki sem nyitott ajtót. Egy jó félórát mérgelődtünk, azután egy kis segítséggel végre sikerült. Nagyon kedves, kellemes két szobás lakást béreltünk. Miután lepakoltunk, pihentünk elindultunk be a városba nézelődni, vacsizni, majd színházba. A szállásunk kb. 2 km-re volt az Arénától. Verona kapui közül a Porta San Zeno közelében laktunk:

A fenti kép a Porta San Zeno, a lenti pedig maga a San Zeno templom előtt készült.

Ezután hosszan a kanyargós Adige folyó mentén bejutottunk a központban.

A Bra téren vacsiztunk,

 majd időben, hogy jó helyünk legyen, mentünk az Arénához. Persze nyitáskor elég hosszú a sor. Nálunk Léda feladata, hogy időben bejusson, és lefoglalja a legjobb helyeket. Aki járt már az arénában, tudja, hogy a pórnép részére a jegyek a kőlépcsőre szólnak és nem számozottak. Általában úgy ülsz, hogy a hátad mögött van valakinek a lába. Ez igen kényelmetlen. Csak kettő olyan sor van, ahol nem ez a helyzet: a legfelső, és középtájban, a közlekedő sor előtt. Ebben a két sorban nem ül mögötted senki, így hátul lehet támaszkodni. Léda nem fél a sorban állóktól, ügyesen kiverekszi magának a legjobb helyet, és úgy szalad fel a magas lépcsőfokokon, mint egy 20 éves - igaz, nem sokkal múlt.. :-) Mire mi lihegve, sóhajtozva felérünk, a fél sort már lefoglalta számunkra a párnákkal. Ezt azért is írtam le, mert ha valaki csak most tervezi, hogy menni akar, viszont nem akar drága székes jegyet venni, akkor időben el kell kezdenie az edzést, ha - a körülményekhez képest - kényelmesen akar ülni. Puha párnát mindenképpen vinni kell!

Első este a Pillangókisasszonyt néztük meg. Mindegyikünknek nagyon tetszett.

Hazafelé ameddig lehetett, a folyóparton mentünk:

Otthon pedig buli volt. A lányok hoztak pezsgőt és egy gyönyörűséges rózsát kaptam a hajamba névnapom alkalmából:

A következő napon Veronát jártuk. Megnéztük a Castell Vechiot, átmentünk  néhány hídon, a diadalívet, a dómot, a Piazza delle Erbe téren végigböngésztük a bazárokat, bementünk Júlia házába és a Titkok kertjébe. 

 

Este pedig újra a Bra téren vacsi, 

majd a következő előadás:

Annak, aki a hagyományos, megszokott rendezést szereti, lehet, hogy kicsit csalódás volt ez a darab. Én csodálatosnak tartottam, ahogy a több mint két évezreddel ezelőtti történetet az 1848-as forradalomra ültettek át, Milánó 5 napjára. A színpadon megelevenedtek az olasz szabadságharcosok, II. Victor Emmanuele, aki később Itália első királya lett, és Radetzky tábornok, akitől Károly Albert vereséget szenvedett. Érdekes, de nem ritka megoldás, ahogy a színház a színházban, vagy inkább ebben az esetben opera az operában jelenetet nézhettük, amikor felhangzott ennek a kórusoperának legismertebb darabja a,  Va, pensiero.

A Scala színpadán elhangzó szabadságkórus végén az erkélyekről a V.E.R.D.I. feliratot tartalmazó zászlókat lobogtatta a milánói közönség. Mivel ez a zeneszerző nevére utalt, így nem követhette semmilyen megtorlás, de valójában "Viktor Emmanuele Re d'Italia" volt a jelentése azoknak, akik Itália egyesítését remélték az ifjú királytól.

A  lenyűgöző darab után egy jó gyaloglás a szálláshoz.

Reggel, amikor indultunk tovább, a szállásadónk, Alberto egy üveg pezsgővel búcsúzott el tőlünk, és még egyszer elnézést kért az érkezésünkkori kellemetlenségért. 

Elmentünk Sirmionébe, a Garda-tó partjához.

Ezután irány Bergamó. A gps kissé megviccelt bennünket. Mivel nem a leggyorsabbra, hanem a legrövidebbre volt állítva, egy igen keskeny, kanyargós úton vezetett bennünket fel a funicolare állomásához. Félelmetes volt, csak azon imádkoztunk, hogy ne jöjjön semmi szembe. De aztán így is célba értünk. Aztán a felvonóval fel a hegytetőre.

 azután pedig a Donizetti színház előtt:

Miután Bergámót is megcsodáltuk, tovább indultunk a következő szállásunkra, Milánóba. Nagyon szép hotelben szálltunk meg, egy magyar alkalmazott is volt közöttük. Napijegyet váltottunk, és még este, majd másnap egész nap a városban voltunk. Megnéztük a dómot éjszakai kivilágításba, majd nappaliban. Felmentünk a teraszra is, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. Ahogy a liftnél álltunk a sorba, többeket - köztük engem is - kérdeztek, hogy honnan jöttünk, hány napot töltünk a városban, hol lakunk és mivel közlekedünk. Azt gondoltam, hogy valami felmérés, de este jött az sms egyik rokonomtól, hogy látott a tv-ben. Szóval olasz tv-sztárok lettünk 😃😃

Nem mondom, hogy a Dóm téren túl olcsón mérték a cappuccinot, de a hangulat, hogy ott kortyolgathattuk el, megérte az árát.

A Forza-kastély parkjában pedig szem- és fültanúi voltunk egy 70 +-os bulinak. Az aperolspricc után Erzsivel mi is csatlakoztunk hozzájuk pár forgás erejéig.

Este a Garibaldi térnél vacsoráztunk, ahonnan kilátásunk volt a híres függőkertekre.

A kiadós reggeli után indultunk visszafelé. Az utolsó szállásunk Grádóban volt, ami egy igen kedves tengerparti város. 

 

Éppen Ferragosto ünnep volt, úgyhogy mikor már éppen elaludni készültünk, a tűzijáték puffogására riadtunk fel. 

Reggel befaltuk a reggelinket, majd elmentünk egy hajóútra a környéken, és azután indultunk haza.