A mondásból tudjuk, hogy minden út Rómába vezet, ezért az egyiken elindultunk:
Már induláskor megtapasztaltuk, hogy hat ember tizenkét csomagja nehezen fér el a fogatunkban, ezért kissé ügyeskedni kellett azok elhelyezéséhez. Miután minden és mindenki a helyére került, a lovak közé csaptunk.
Legelőször a szlovén Trojane faluban tartottunk pihenőt, hogy megkóstoljuk a híres fánkjukat. A fánk valóban óriási, de egyéb különlegessége nincs.
Miután belaktunk, meg sem álltunk a szállásunkig, ami Mestrében volt. Mivel kicsit korán érkeztünk, a szobák elfoglalása előtt jártunk egyet a városban. Megvásároltuk a 24 órás jegyet, ami egyaránt jó buszra, villamosra és vaporettóra is. 20 euróba kerül. A szállásunktól kb. 100 méterre volt a buszmegálló, úgyhogy azzal mentünk be Velencére a Róma térre. A Róma téren szálltunk vaporettóra, mellyel Muránóba hajóztunk.
Muránó szigetén megcsodálhattuk az üvegkészítés remekeit. Minden üzlet próbálta valami egyedivel is felhívni a turisták figyelmét. Igazán érdekes volt. Sokkal kisebbnek gondoltam ezt a szigetet.
Miután Muránóban igen sokat elidőztünk, Buránó szigetére már nem hajóztunk át, egyenesen Velencét céloztuk meg. Vaporettónk éppen a Szent Márk tér közelébe érkezett, úgyhogy nem volt szükség túl sok gyaloglásra ahhoz, hogy a sóhajok hídját megcsodálhassuk.
Ezután pedig következtek Velence egyéb csodái: a Szent Márk székesegyház, a Dózse-palota, a Rialtó-híd, a La Fenice színház, a lagunákon átívelő hidak és a szűk utcácskák.
Ezután következett egy jó vacsi (bár elsőre ijesztően kevésnek bizonyult)
Azután a kivilágított Szent Márk téren sétáltunk. Hallgattuk a téren lévő éttermekből a muzsikát. Egyikben magyar cigányzene szólt. Majd vissza a szállásra.
Egy napunk Velencében - röviden:
A közlekedésben igen nagy segítségünkre volt a google térkép, valamint a velencei közlekedésről a város által kiadott hivatalos applikáció, mely valamennyi vaporetto- és buszjárat útvonalát, indulási idejét tartalmazza. Az aktuális tartózkodási helyedről valaemennyi közlekedési információ elérhető rajta. Mindenkinek ajánlom, aki Velencében közlekedik!
A következő napon Veronába vettük az irányt. A szállásra korán érkeztünk. A parkolóóra pedig rossz volt. Nagy nehezen találtunk másik parkolóhelyet, így lelkesen megvásároltam az egy napi parkolásunkat, miközben a másik órát is megjavították, ahol Zoli szintén megvásárolta az egy napi parkolásunkat. Teljesen bebiztosítottuk magunkat! :-) Ezután jött a cappuccino és az aperol spritz. Majd bepakoltunk a szobákba, és nekiindultunk a városnézésnek.
Először a funicoláréval felmentünk a San Pietro kastélyhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. (funicoláré retúr ára 2 euró, 65 év felettieknek 1 euró)
Miután Angi és Zoli lábat mostak a jéghideg Adige folyóban, a Ponte Pietrán átmentünk a folyón. A dóm következett. Sajnos, csak a keresztelő kápolnába jutottunk be, mert gyászmisét celebráltak a templomban, túl sokat kellett volna várnunk.
Ezt követően még megnéztünk további szépségeket, és a fiúk megsimogatták Júlia kebleit, majd visszatértünk a szállásra egy kis pihenőre, aztán újra nyakunkba vettük a várost. Az aréna előtti Bra téren fogyasztottuk el vacsoránkat,
majd irány az aréna. A Sevillai borbély vígoperát néztük meg. Az aréna hangulata változatlanul csodálatos, de a darabban csalódtunk. A hangosítás nem volt jó, legalábbis ahol ültünk, alig lehetett hallani. Túl sok volt a néhány hangon énekelt beszélgetés, mely kizárólag úgy lett volna érdekes, ha értjük a szöveget. Bár én beszélem a nyelvet, de így is elég keveset értettem belőle.
Végül közösen úgy döntöttünk, hogy a szünetben nem mentünk vissza az előadásra. Inkább még elsétáltunk a várhoz, megcsodáltuk Verona éjszakai fényeit, és úgy mentünk vissza a szállásunkra.
Egy napunk Veronában - röviden:
A 3. napunkon Firenzébe vettük az irányt.
A szállásunk a Golf hotelben volt, ami elég közel helyezkedett el a központhoz, úgyhogy gyalog tudtunk menni. Szerencsére az előző napi parkolási problémával sem kellett megbirkóznunk, mert a szálloda saját zárt parkolót biztosított. Legelőször a Dóm térre mentünk. A rekkenő hőségben jó félórát kellett sorban állni, hogy bejuthassunk. A nőket nem engedik be ujjatlan, erősen kivágott ruhában, ezért elég sok árus van a környéken, akik sálakat ajánlanak a női vállak eltakarása céljából. Sajnos, Zsuzsát is kiszúrták az ujjatlan pólóban, Angi viszont megúszta.
A dóm után megsimogattuk a vaddisznó orrát, majd a Palazzo Vecchio előtti téren beültünk egy italra, hogy megpihenjünk.
Ezután újra a séta következett az Uffizzi, majd a Ponte Vecchion átsétáltunk az Arno folyó felett,
a túlsó oldalon a fagyizást követően a Palazzo Pitti. Sajnos, az Uffizibe nem tudtunk bemenni, mert ahhoz igen kevés volt az idő, annak semmi értelme, hogy az ember ne nézze meg rendesen.
Ezt követően felkutyagoltunk a Michelangelo térre. Jó meredek kaptató, sok lépcsővel. A nagy hőségben igencsak lógott a nyelvünk, de a látványért megérte. Gyönyörű odafentről a kilátást.
Jó döntésnek bizonyult a várakozás - néhány fotó ízelítőül:
Miután végignéztük ezt a csodát, gyalogosan mentünk vissza a szállodába, 14 km volt a mai napi sétánk, egyikünknek sem volt szüksége altatóra.
Egy napunk Firenzében - röviden:
A negyedik napunk is izgalmasan telt. A tegnapi fáradság után jót aludtunk, nem túl korán keltünk. A finom reggeli után keltünk útra. Először Pizába mentünk, hogy megcsodáljuk a turista csalogató építészeti csodát.
Ezután indultunk a csodálatos toszkán tájon keresztül dél felé. Útközben rengeteg szépen gondozott kúriát láttunk, nyílegyenes szőlősorokat, olajfa ültetvényeket. Éppen úgy, ahogy ezt a toszkán vidékről mindig is hallottuk. Az egyik kúriánál mintha a Gladiátor című film részlete elevenedett volna meg, a házhoz vezető citrussal szegélyező útjával:
A saját fotók után érdemes még feltennem egy Toszkánáról készült filmecskét, aminek készítője ugyanazokat a helyeket csodálta meg, mint mi, és aláfestésnek a nagyon ideillő Mascagni zenét választotta.
Kanyargós, nem túl jó minőségű úton végre elértük célunkat, San Filippót. Ahogy leparkoltunk, és elindultunk lefelé először egy sárgás színű mészkőhegyet pillantottunk meg, környékén több apró medencécskével, amiben fürödtek az emberek. Mivel nem készültünk fürdésre, a térdig feltűrt nadrágokban tapostunk bele a termálvízbe, de nem tűnt olyan melegnek, mint ahogy olvastam róla. Egy picit csalódott voltam, mert a képek alapján nem így képzeltem el. Aztán ahogy mentünk a víz mentén a kitaposott ösvényen, egyre inkább elénk tárult az a csoda, amiket láttam képen és filmen.
Szóval megtaláltuk. A hatalmas hófehér hegyet, amit "Fehér bálná"-nak neveztek el a bálna szájához hasonló sziklaformáció miatt. Ezen a részen a termálvíz sokkal melegebb. Állítólag 48 fokos, ősszel és télen is alkalmas a fürdőzésre. Teljesen elámultunk ezen a csodán, amit a természet így alakított ki. Legjobban az tetszett, hogy meghagyták a maga természetes szépségében. Nem kerítették el az emberek elől, nem építettek a területére luxus szállodát, és luxus fürdőt, hogy jó pénzért messziről lehessen nézni a fehér hegyet, miközben medencében fürdesz (lásd: Egerszalók). Persze ezek a fehér hegyek lényegesen meghaladják annak méretét is. Nincs semmilyen vendéglátó egység a közvetlen közelébe. Egyedül mobil illemhelyiségeket állítottak fel a fürdőzőknek, semmi más nem borítja fel a természet egyensúlyát.
San Filippóból kanyargós úton keresztül mentünk a következő szállásunkhoz. Erős zivatar kapott el bennünket útközben, néha úgy tűnt, hogy az útnak is vége. Már egymást rémisztgettük, hogy a szálláson nem lesz világítás, mert a világ végén leszünk. Aztán valami filmmel, ahol ilyen isten háta mögötti helyen lévő hotelben eltették láb alól a betévedő turistákat. Szóval ehhez hasonló gondolatokkal érkeztünk meg a szállásra. Természetesen addigra elállt az eső. Szállásadónk mondta, hogy 3 perce jött vissza az áram.... Szóval, majdnem bejött a jóslatunk :-) Mindezek ellenére szép, tágas és tiszta szobákat kaptunk. Este az étkezőben vacsiztunk, iszogattunk, beszélgettünk.
Ezt nagyon jól tettük. Amikor a fürdő felé közelítettünk, erős kénes szagot lehetett már érezni. A hely maga ugyanolyan csodálatos volt, mint ahogy a képeken, filmeken láttam korábban. A feltörő termálvíz itt nem annyira meleg, mint San Filippóban, de tökéletes volt a fürdőzésre. Sikerült olyan medencécskét találni, hogy a lezuhogó meleg víz masszirozza a vállunkat, derekunkat. Rengeteg ember volt, ennek ellenére nem volt zavaró, mindenkinek jutott hely. Itt is maradt a természet a maga csodájában elkerítés és körülépítés nélkül. A fürdőhöz vezető út mentén, viszonylag közel egy vendéglátó hely volt, de ez a fürdőből nem is látszott.
Miután egész délelőtt jól kipihentük magunkat, elindultunk a következő szállásunkra, Rómába.
A római szállásunk egy kempingben volt, ahol bungalókban laktunk. Lepakolás után megvásároltuk a 48 órára szóló jegyet a tömegközlekedésre, amivel tudtunk busszal is, metróval is menni. Jegyvásárláskor a gép nem vette be a papírpénzt, percekig ott szórakoztunk, majd segítséget kértünk a mögöttünk álló férfitől. Ő pedig elővett egy kulcsot, kinyitotta a gépet, feltöltötte a jegyeket, és mondta, hogy ne egyszerre vegyük a hat jegyet, hanem részletekben, kisebb pénzzel. Érdekes volt, hogy éppen őt szólítottuk meg. A busz várása közben eleredt az eső, de olyan mértékű volt, hogy kettőnknek vissza kellett menni átöltözni.
Utunk először a Vatikánhoz vezetett, csak kívülről csodáltuk meg a bazilikát és a Szent Péter teret. Azután egy séta az Angyalvár, át a Teverén. Egy kiadós vacsi után folytattuk a sétát.
Útvonalunk első monumentális épületét a Velence téren csodálhattuk meg. Az Itália egyesítésének emlékére épült II. Viktor Emanuel emlékművet. Az olaszok "Altare della Patria"-nak (a haza oltára) hívják, ezért azt gondoltam, hogy ez a parlament épülete is, de tévedtem. A haza oltáránál az ismeretlen katona sírja nyugszik Róma istennő szobra alatt, örökmécsessel és rendszeres díszőrséggel. A két oldalán lévő szökőkút pedig az Adriai- és a Tirrén-tengert jelképezi, míg középen II. Viktor Emanuel király szobra magaslik ki.
A térhez közeli utcában megtaláltuk a híres Viasz múzeumot is. Korábban láttam róla képeket, szinte minden híresség megtalálható benne, igen érdekes látvány lehet. A következő utamon biztosan meg fogom nézni, de most sajnos csak a kirakatban látható viasszobrokban gyönyörködtünk csak.
Ezt követően a Trévi-kút jött, ahol a pici téren rengeteg ember. Azért sikerült befurakodnunk a kút széléhez, hogy fotót készítsünk, és a hagyomány szerinti módon pénzt dobjunk a kútba.
Ezután újabb séta a kivilágított Tevere partján, azután a Barberini téren lévő szökőkút mellett még egy kicsit hallgattuk az utcazenészeket, majd irány a szállás.
A közlekedés igen egyszerű volt. A google térkép nagy segítséget nyújtott nekünk, valamint a Gira Roma applikáció, ami a buszok, metrók útvonalát, indulási idejét, csatlakozásait jól mutatja. Mindenkinek ajánlom, a városban való közlekedéshez.
A következő napunkon először visszaugrottunk két évezredet.
A Colosseum, a Forum romanum és a Palatinus-domb látványosságai következtek. A csapat egy része belülről is megcsodálta ezt a monumentális épületet, ami építészeti csodájával főként a fiúkat kápráztatta el.
Ezután következett a Spanyol tér a híres Spanyol lépcsővel. Az eredeti tervhez ragaszkodva, a Spanyol lépcső lábánál elfogyasztottuk cappuccinonkat. Le se merem írni az árát, de a hangulatot kellett itt megfizetni.
Miután itt csatlakoztak hozzánk azok, akik a Colosseumot belülről is megnézték, a Spanyol térről a metró mozgólépcsőin és mozgó járdáin mentünk fel a Borghese parkhoz. A park csodálatos volt. Nekem legjobban a görög szentély tetszett, ahol egy padon ülve megvártuk annak kivilágítását is.
Két napunk Rómában - röviden:
Férjem és szüleinek sírjánál leróttuk kegyeletünket, majd bevásároltunk az ugyanolyan vezetéknevű utca kisboltjában. Ezt a két képet azért tettem fel, hogy fiam mindig legyen büszke a nevére, hiszen a családja hőséről nevezték el az utcát és a carabiniere laktanyát is Castelraimondoban. A felső az újságcikk, melyben megjelent, hogy nácik kivégezték nagyapja testvérét. Az évforduló majdnem egybeesik fiam születésnapjával.
Ezután a kissé megrendítő epizód után újra folytattuk utunkat észak fel. A következő megállónk San Marino volt.
A szállásunk egy kedves szállodában volt, ahol a szobánkból az állam címerében is szereplő, a Titán hegyen látható három várat láttunk.
Libegővel mentünk fel a hegyre, az is nagy élmény volt, bár nem túl hosszú az út.
San Marino is gyönyörű nappal és esti fényben egyaránt. Felérkezésünkkor lenyűgözött minket a gyönyörű kilátás és a rengeteg virág. Egy bosszantó tényező azért volt, Bartolomeo Borghesi mellszobrát teljesen körülövezték a vendéglátó egységek.
Miután megint lejártuk a lábunkat, a legszebb helyen elhelyezkedő étteremben fogyasztottuk el a vacsoránkat. A Szabadság téren (Piazza della Libertá) a San Marinoi Köztársaság Kormányzati Hivatala előtt:
Másik oldalunkon a Szent Ferenc templom, és közvetlenül a Szabadság-szobor lábánál ültünk.
Vacsora után még egy kis sétával megcsodáltuk a panorámát, a fényeket.
Bár az állam nem tagja az Európai Uniónak, Olaszországgal vámunióban van, pénzneme az euro, melyet maga ver.
Reggel nekivágtuk az utolsó hosszú útnak a hazaindulás előtt. Szállásunk Triesztben volt, ami a legközelebbi olasz város az otthonunkhoz. Egy tágas apartmant foglaltunk itt, aminek elhelyezkedése igen jónak bizonyult, közel volt a központhoz, közel a hegyen lévő kastélyhoz és a tengerhez is. Bár elsőre ijesztő volt a meredek úton a szállás megközelítése, de aztán teljes mértékben elégedettek voltunk vele.
Először a várba mentünk. Amellett, hogy megnéztük a várat, megcsodáltuk a panorámát, egy kicsit koktéloztunk is a lenyűgöző helyen. A vár színpadán koncertre készültek, nagy volt a sürgés-forgás. A koncertet nem vártuk meg, mert a fekete bőrszerkók, bakancsok és egyéb árulkodó jelek azonnal elárulták, hogy ez nem az a stílus, amire mi vágynánk.
Azután következett a San Giusto Martire katedrális, majd lassan ereszkedtünk le a völgybe egészen a Köztársaság térig, ahol a városháza épületét, a tartományi tanács palotáját és a négy kontinens kútját láthattuk.
 |
| Városháza |
 |
A Palazzo del Lloyd Triestino,
jelenleg a Friuli Venezia Giulia Autonóm Régió
székhelye
|
 |
| Négy kontitnens kútja |
