Csodálatos város: élhető, rendezett, tiszta. Nincs autódugó, dudaszó, nincsenek koldusok, kiabálók. A buszon, metrón a fiatalok nem a telefonjaikba mélyednek, hanem azonnal felugranak, ha egy idős ember felszáll. Tetszett. Tényleg tetszett ez a város.
Hétfőn reggel négyen keltünk útra: Léda, Gabi, Teri és én. A repülőút gyors volt. A Bookingtól kapott ingyen taxi várt a reptéren bennünket.
Apró epizód erről, amit elmesélek: keresgéltük az én nevemet tartó taxist, de nem leltük. Ekkor telefonált (volna), hogy hová menjünk, de sajnos nem beszélünk angolul, a fordítóprogramot a telefonon nem tudtam használni. A többiek legnagyobb meglepetésére úgy találtam fel magam, hogy odamentem egy valaki mást váró táblás emberhez, a kezébe nyomtam a telefonomat, és csak annyit tudtam neki mondani, hogy "speak please". Ő is nagyon meglepődve nézett rám, de aztán kissé bizonytalanul a füléhez tette a telót... beszélt..., majd nemzetközi mutogatós nyelven elmagyarázta, hogy hová menjünk. Aztán kiderült, hogy aki várt minket, tökéletesen beszélt olaszul, így a továbbiakban nem volt probléma a kommunikációval.
Kicsit körülményesen, de meglettek az apartman kulcsai is. Gyönyörű, nagy lakást kaptunk, egy baja volt, hogy a negyedik emeletre kellett caplatni az igen meredek lépcsőn. Ennek az lett az eredménye, hogy a szokásos esti séták elmaradtak, mert amikor hazaértünk, később már egyikünknek sem volt kedve újra elindulni. Ezért esti kivilágításban nem láttuk a várost, de sok szépet láttunk nappal.
Korgó gyomrunk a Nyhavn (Új kikötő) -ra irányított bennünket, mivel feltett szándékunk volt, hogy az első vacsorát a színes házak előtt, a csatorna mentén fogjuk elfogyasztani. Útközben még megnéztük a Királyi Operát (régi).
Megkóstoltuk a dán tradicionális ételt, a biksemadot, ami nagyon ízlett mindenkinek.
Kedden reggel egy pékségben reggeliztünk és kapucsínóztunk, majd jó nagy sétával mentünk a városközpontba, ahol először a Márványtemplomot néztük meg,
ezután a közelében lévő királyi palotához, az Amelienborghoz, ahol az őrségváltásra már várakozott a tömeg. Meg kell állapítanom, hogy Budapesten és Prágában sokkal nagyobb élmény az őrségváltás, de még a stockholmi és a lisszaboni is jobban tetszett ennél. Na mindegy, megnéztük.
Ezután az Amelien-szökőkútnál és az Amelien-kertben pihengettünk egy kicsit, megnéztük a vízesést, a csatorna túloldalán pedig az új Királyi Operaház épületében gyönyörködtünk, ami nagyon modern, nagyon különleges.
Ezután a Kastellet közelében egy remek éttermet találtunk, ahol újra egy tradicionális dán kaját próbáltunk ki, ami szintén elnyerte a tetszésünket. Következett a Kastellet parkja, előtte még a Gifion-szökőkút, ami lenyűgöző. A parkban a Gusztáv templom (a dánok egyetlen anglikán temploma), a Citadella, Kastellet-malom, a régi kaszárnya, háborús emlékmű és néhány egyéb szobor, csillagalakzatban kiképzett csatorna és a mellette vezető gyalogút. Látványnak szép, nyugalmat árasztó nagy park.
A vásárlásról annyi, hogy több bolthálózatuk van, ahol lehet vásárolni, mi a Netto nevű boltokat választottuk, ami talán legjobban a mi Penny üzleteinkhez hasonlatos. Ahhoz túl nagy a drágaság, hogy minden nap kávézóban reggelizzünk és étteremben vacsorázzunk, ezért döntöttünk így, Egyébként is szép tágas konyhánk volt.
A napi útvonalunk:
Szerdára hopp-on hopp-off buszra volt jegyünk, úgyhogy kényelmesen jártuk be a város nevezetességeit. A buszból láttuk az előző nap megnézetteket is, majd a Kis Hableánynál szálltunk ki, utána pedig egy vásárcsarnok szerű épületben ebédeltünk. Sajnos, thai-kaját próbáltunk ki, de egyáltalán nem volt a fogunkra való.
Délután a csatornán hajóztunk, közelebbről láttuk az operaházat és a Kis Hableányt a másik oldaláról is.
Ezután Andersen szobránál fotózkodtunk, majd a tanácsház épületét néztük meg, és a tér közepén található Sárkány-szökőkutat. 
Csütörtökön vonattal mentünk át az Öresund-hídon keresztül Malmőbe. Nagyon kellemes, békés város ez is. Lényegesen kedvezőbb árakkal, mint Koppenhága. A koppenhágai közlekedésről annyit, ha valaki oda készül, akkor segítsen neki. Övezetekre van felosztva. Ha 1-2-es övezetben közlekedsz, akkor az egyszeri jegy 24 dán korona, az 1-4-es övezetben (a reptérre ez kell), akkor 36 dán korona (jelenleg 54 a szorzó a forinthoz), 75 percig érvényes. Ott helyben automatában (vagy applikációban) lehet vásárolni, nem kell lekezelni, a vásárlás időpontjából számít a 75 perc. Ha több napig és sokat akarsz utazni, akkor van 24, 48....stb. órás jegy is, ami szintén megvásárolható az automatából vagy az applikációban. Az applikáció neve DOT, áttekinthető, egyszerű. Volt ellenőr is, akinek mutattam, jól működött :-)
Malmőben csak nézelődtünk a városban, és ebédeltünk. Néhány fotót megosztok:
Visszabuszoztunk a belvárosba, ahol a Nemzeti Művészeti Múzeumot néztük meg, majd a Rosenborg kastély parkjában sétáltunk, azután egy kellemes olasz étteremben ebédeltünk, és éppen szemtanúi lehettünk annak, hogy a katonák a déli őrségváltás után masíroznak vissza a kastély melletti laktanyába.
A következő úticél az Assistens temető volt, ahol Andersen sírjára voltunk kíváncsiak.
Sírján a felirat valahogy így szól: "A lélek, amelyet Isten a saját képére teremtett, halhatatlan, nem veszhet el. Földi életünk itt az örökkévalóság maga. Testünk meghal, de a lélek sohasem." (elnézést azoktól, akik tudnak dánul, nekem csak a google fordító jutott :-) )
A szomorkás temetői hangulat után következett az új Dán Királyi Operaház megnézése. Sajnos, a vezetett túrán nem tudtunk részt venni, mert nem volt sem olasz, sem német nyelvű, úgyhogy csak a földszinti részét tudtuk megnézni, a bejáratából gyönyörködhettünk a kilátásban, mert a csatornán túl éppen a Márványtemplomra lehet rálátni, majd kapucsínóztunk a parkjában lévő kávézóban.
A mai napunk valahogy így nézett ki:
Az utolsó napra, péntekre hagytam a Glyptoteket, mert tudtam, hogy ott több órát tudunk majd eltölteni. Így is lett. Nagyon sok szép alkotást láttunk, híres festőktől. A teljesség igénye nélkül: Cézanne, Van Gogh, Picasso, Toulouse-Lautrec, Nonnet, Manet, Delacroix, Gauguin. Azt hiszem ezek után a nevek után érthető, hogy hosszan nézegettük a festményeket. A szoborkiállítás is szép volt, én a szobrászokat nem igazán ismertem, talán Rodin volt az egyetlen név, aki ismert volt általam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése