Egy forró szombati napon, július 5-én autóval indultunk neki a hosszú útnak. Hárman utaztunk, Léda és Eszter jött velem. Kellemes utunk volt. Megérkezésünkkor már néhányan ott voltak, majd lassan csordogáltak a táborlakók. Mindenki örült a másiknak, hiszen, egy éve nem találkoztunk. Az Uni-Hostelben jól kipihentük magunkat,
majd együtt átsétáltunk az egyetem könyvtárába, ahol a megnyitó ünnepség volt.
A helyi tv is hírt adott az eseményről. (a hírre kattintva megnézheted)
A Himnusz eléneklését követően Reményik Sándor: Az ige című versét előadta Molnár Máté, majd a meghívón szereplő szlogent is tartalmazó közösségi klip levetítésére került sor:
Ezt követően a Miskolci Egyetem rektora, Prof. dr. Horváth Zita mondott köszöntőt, majd őt követte Nyíri Péter, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, a PIM Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója és Kerekes Barnabás, a Kazinczy-díj Alapítvány Péchy Blanka emlékére elnökhelyettese.
A köszöntőket követte a "Jókai 200" emlékműsor, melyet az egyetem Ferenczi Sándor Egészségügyi Technikum tanuló, "öregdiákjai" és tanárai adtak elő, ezután a fogadótérben vacsoráztunk.
Este a hostel III. emeletén lévő Gepárd-teremben (azt nem tudtuk meg, hogy honnan kapta a nevét) összejött a társaság, és mindenki néhány mondatban bemutatkozott, elmondta, hogyan került ide, mit csinál. Legtöbben ugyan már tudják, de az újak kedvéért (is) ezt minden alkalommal megteszik a csoport tagjai.
Ars poetica című versemet:
Most már elmondhatom, hogy bennem
viaskodik mindig érzés és értelem.
Mérnöki valóm soha el nem rejthetem.
E kettő között vívódom én:
a csodás magyar nyelv bennem zenél,
de az eszem mindent pontosan lemér.
A nyelv zenél, a logika mér.
Néha békét köt e két világ bennem
gondolataim megjelennek egy versben.
Ekkor nem törvényt keresek, szöget, számot,
hanem embert, ki szebbé teszi e széthulló világot.
De mégis e zavaros világban keresem a rendet,
és meglepődve látom: nem mérhetem a csendet.
A nyelv zenél, a logika mér.
A számok pontosan szólnak,
eredményük nem változik meg holnap.
És nem lüktetnek bennük ritmusok,
de nem is érzem, hogy a szívem dobog.
A fény nem számol, csak jön egyre felém,
a vers csendjében viszont kérdés lettem én.
A nyelv zenél, a logika mér.
Most a vers mellett egy érdekességgel is megleplek benneteket! Hallgassátok meg, hogy milyen zenét szerkesztett mellé az AI!
A vasárnapunk izgalmasan telt. Az Avas kilátónál kezdtük a napot, megcsodáltuk a kilátást,
majd Matyóország következett. Először Mezőkövesdre mentünk, ahol megnéztük a Szent István templomot. Szerencsénkre éppen egy városi ünnep volt, úgyhogy rengeteg népviseletbe öltözött emberrel találkoztunk minden generációból. Csodás a népviseletük.
Csoportunk dallal hálálta meg a tárlatvezetést.
A kiállítás után a Matyó Múzeumot néztük meg, ami természetesen a maga nemében kiváló, de én magam nem nagyon szeretem az effajta múzeumokat.
A délutánt a Hadas látogatóközpontban kezdtük, ahol tájházakat és alkotóházakat láthattunk,
három csoportban három ilyen "házacskát" néztünk meg. Nekem legjobban Kovács Szabolcs bútorfestő háza tetszett.
Ezt követően a másik Matyó-településre mentünk, Szentistvánra. Először megkóstoltuk Szentisván legjobb fagyiját, majd a templomot néztük meg, majd a polgármesteri köszöntő után a matyó hímzésről, népviseletről egy kissé hosszúra nyúlt előadást hallhattunk, amit egy különleges divatbemutató követett, ahol felvonultak a szentistváni "matyó-lányok", majd élvezhettük a Karító Néptáncegyüttes műsorát, akik a végén megtáncoltatták a vállalkozó kedvű nyelvészeket is.
Bevallom, ha olyan néptáncot látok, ahol a férfi tánc kiemelkedő, mindig elérzékenyülök. Így volt ez most is, nem tudtam sírás nélkül most sem megnézni. Minden esetben az jut eszembe, hogy valamikor édesapám a Zengő táncegyüttesnek volt az egyik legjobb táncosa. A szüleim szerelme is a néptánccal indult. Aztán láttam, hogy ez a gondolat nemcsak nekem, hanem Lédának éppen úgy befészkelte magát a fejébe.
.png)
Vacsora után vissza a szállásra, majd újra a Gepárd-teremben, ahol a hostelben lakók legnagyobb örömére késő estég énekeltünk. Mivel mindenki úton volt, a Szóról-szóval műsor egy részét csak utólag tudtuk meghallgatni közösen, a kit érdekel a címre kattintva meghallgathatja az egészet.
A következő reggelt a hangsúly-jelöléssel kezdtük Zsuzsával, melynek fő témája a jelző és a jelzett szó helyzete, jelölése. Aki szeretné gyakorolni a kiejtésjelölést, annak ajánlom az oldalt (a gyakorolni szóra kattintva megnyithatja).
Érdekes volt. A példamondatok egyike viszont számomra nem csak a hangsúlyok jelölését jelentette, hanem eszembe juttata egy nemrég írt versemet is.
A példamondat így szólt: A barlangok csodálatos világa iránt érdeklődők számára különlegességnek ígérkezik a Baradlát, Jósvafőt és Aggteleket érintő program, az "idegenforgalmi barlangok találkozója".
Dr. Kecskés Judit, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet docense tartott nagyon érdekes előadást a selmeci hagyományokról (pl. csilletolás - Miskolcról Selmecbányáig, rönktolás - Sopronból Selmecbányáig) a ragadványnevekről (vulgo és alias nevek adása), a különböző viseletekről (Gróben, Attil, AUF, Jurátus, Bocskai, Kazinczy, Stefánia) . Ha valakit érdekelnek dr. Kecskés Judit munkái itt megtalálhatja őket (munkáira kattintva).
A következő előadó dr. Pethő József főiskolai tanár volt, szintén az egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetétől, aki a "Hol tart ma a stilisztika?" címmel tartotta meg előadását. Az ő munkái itt találhatók meg (munkáira kattintva).
Őt követte dr. Hámori Ágnes egyetemi adjunktus előadása a gyermekkor nyelvi fejlődésről és a digitális eszközök használatáról. Sajnos az előadó annyira hadart, hogy csak töredékét értettem meg az előadásnak.
A délelőtt utolsó előadója volt dr. Schirm Anita, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének docense, aki az anyanyelvi táborok rendszeres előadója, valamennyien élvezzük az előadásait, amit most "Szórakoztató mondatelemzés" címmel tartott meg számunkra. Ötleteket adott arra is a gyakorló pedagógusoknak, hogy hogyan tudják az egyébként száraz anyagot szemléletessé, élvezetessé tenni.
Délután az Avas műemléktemplomban jártunk, ahol egy 14 éves fiú tartott előadást a templom történetéről. Azt megelőzően egy csodálatos zenei élményben volt részünk, a tábort szervező Tóth Éva lánya énekelt barátnője kíséretében.
Majd rövid időre megálltunk a diósgyőri várnál, amit éppen felújítanak, úgyhogy nem lehetett megnézni.
Este újra a Gepárd-teremben gyűltünk össze, Kereskes Barnabás által vezetett, főként irodalmi kérdéseket tartalmazó licit játékra. Büszkén elmondhatom, hogy csapatunk dobogón végzett, a bronz helyezést hozta el (azt csak zárójelben súgom, hogy három csapat volt).
A reggelt újra hangsúlyjelöléssel kezdtük.
Példamondat: "Péchy Blanka - mozgalmaink alapítója - ezerkilencszáznyolcvannyolc július hatodikán hunyt el. Családját korán elveszítette, a Beszélni nehéz! rádióműsor köré szerveződött mozgalommal egy fogadott, új családot kapott. A művésznő örökségét Deme László vette át, ő lett "mozgalmaink atyja", irányítója. Rajtunk áll, hogy lesz-e folytatás, tőlünk függ, hogy tiszteletükre harminc év múlva is tarthatunk-e emléknapot."
Az első előadó Németh Edit volt, aki a "Boldva és Vizsoly a magyar nyelv történetében" című érdekes előadást tartotta meg nekünk. Megtudtuk többek között azt is, hogy a Sajó folyóba ömlő Bódva folyó völgyében 2012-ben létrehozták az 55 km hosszú "História-völgyet", amelyik összefűzi a ránk maradt múlt emlékeit.
Akit részletesebben érdekel, elolvashatja ide kattintva. Hallhattunk a Boldva faluban III. Béla uralkodása idején Keresztelő Szent János tiszteletére alapított Benedek-rendi apátságról, a Pray-kódexről, és egy érdekes boldvai eseményről, az Aludtej-fesztiválról. A környéken használják ezt a mondást: "Tetejével mérik, mint Boldván az aludttejet". Boldva után Vizsolyról is hallhattunk, ahol a bibliai-nyomtatóműhely emlékház található. Akit részletesebben érdekel: ide kattintva.
Az előadás végén
Reményik Sándor: A fordító (Károli Gáspár emlékezetének) című verset hallgathattuk meg:
Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítani annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítani annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.
Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A
Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűireAlázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél - magyarul.
A következő előadó a Tinta Kiadótól Kiss Gábor volt, aki egy új kiadvány
kapcsán a közhelyekről beszélt. Ő is rendszeres előadója a táboroknak. A kiadó
könyveit, tankönyveit mindegyik gyakorló magyartanár használja. A közhelyekről
szóló előadása elgondolkodtató volt.
Aztán kiosztott egy Örkény István verset,
melynek minden sora egy közhely - szenzációs.
Ezután Nyíri Péter, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, a PIM Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója tartotta meg előadását: "Tét és tett. Az anyanyelvápolás 10 pontja" címmel. A nyelvi minőség, gazdagság és stílus megőrzéséről beszélt, melyhez méltatlan a trágárság.
"A vér hordja a test öröklését, a nyelv a lélekét" (Németh László).
Ezt követően a Miskolci Nemzeti Színházban Fandl Ferenc (Fagyi) színművész tartott nekünk színházbejárást "Kulisszatitkok" címmel. Megnéztük mind a négy színpadot, hallhattunk érdekességeket. A "színházkomplexum" udvarán szabadtéri színpad is található, ilyennel még nem találkoztam. Miskolcon épült Magyarország első kőszínháza. József Attila előadásról beszélt, a "Szabad-ötletek jegyzék-" -ről, talán erre készül, de ez nem volt számomra egyértelmű. Aki el akarja olvasni, itt megteheti. Vagy megnézni itt:
Vacsora után a Gepárd-teremben Pászk Norbert: "Fűben-fában orvosság!" gyógynövényekről tartott érdekes előadást.
Ezt követte a szokásos anyanyelvi csapatjáték, ahol most a négy csapatból másodikok lettünk, és gyönyörű matyómintás oklevelet kaptunk.
Utolsó napunk első előadása dr. Porkoláb Tiboré volt, aki Lévay József irodalmi és társadalmi státuszáról beszélt. Ezután Vass Tibor a miskolci kortárs irodalomról, Miskolc-írásokról, a "Spanyolnátha" és a "KaPuCiner" című folyóiratról.
Hallhattuk a nemrég elhunyt Fecske Csaba: Kaffka Margit versében jártam című versét, mely itt olvasható.
"A csabai kapuban hagyott virág" címűt, mely itt elolvasható.
Fedor Vilmos politikusként, zenészként és irodalmárként egyaránt sokat tesz a város kulturális életéért. Hangulatokat keres a városban, és benyomásokat ad a városról. Mesélt a Kocsonya-fesztivál ötletéről, ami az egyik legjelentősebb téli kulturális és zenei fesztivál.
Délután az egyetem egyik első emeleti tantermében a diákpadokban ülve néztük és hallgattuk Hai Hensel: Klam háborúja című monodrámát Fandl Ferenc előadásában. Megdöbbentő előadást láttunk, melynek alaptörténete egy tanár és a diákok közötti háború, melyet az vált ki, hogy egy diáklány öngyilkos lett, amiért nem mehetett érettségire, mindezért az osztály a tanárt okolja, és ezt levélben közli vele. Megdöbbentő volt, ahogy a tanár a különböző fázisokat él meg szemünk előtt: fenyeget, könyörög, más okol, majd megint fenyeget, kérlel, végül megháborodik, és öngyilkos lesz.
Az előadás után még beszélgetésben boncoltuk a témát.
Egy mókás dolog is történt közben. A hangos kiabálásra, csapkodásra "ránk szabadították" a biztonsági szolgálatot, aki az ajtón dörömbölt. A művész úr nem esett ki a szerepből egy pillanatra sem, Évi, a szervezőnk megoldotta a problémát. Még jó, hogy a biztonsági szolgálat nem akkor lépett a terembe, amikor Klamm fegyverrel fenyegette az osztályt, lehet, hogy akkor a biztonsági őr le is teperte volna az előadót.
Az előadás után még elmentünk a Színészmúzeumba. A "köszöntő" kissé hosszúra nyúlt. Maga a múzeum ruhákat, plakátokat, képeket tartalmazott leginkább. Néhány általunk is ismert színész is szerepelt Miskolcon.
Este énekelés, majd a búcsúzkodás percei következtek. Másnap 9 óra körül indultunk haza. Először Budapesten a BOK Csarnok következett, ahol a Klimt kiállítást néztük meg, majd a Krúdy-körben Müller Péter előadására mentünk el. Bár ez a két program már nem tartozott szorosan a táborhoz, de mégis annak méltó lezárása volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése