Az idei évem első útja Szicíliába vezetett. Családi utazás volt ez, fiam születésnapja alkalmából. Már nagyon izgatottan vártuk az indulást.
Már sötét volt, amikor Catániába érkeztünk. Felvettük a már lefoglalt bérautót. Pillanatok alatt megtaláltunk a szállásunkat. Az érdekesség az volt számomra, hogy az apartman két házzal volt csak lejjebb, mint az az apartman, ahol a múlt évben voltam. Egy mediterrán udvarban kedvesen előkészített lakás fogadott bennünket:
Miután lepakoltunk, természetesen nyakunkba vettük a várost. Először felfedeztük a csodálatos olasz konyha ízeit:
Azután pedig a városban sétáltunk:
A következő napunk a Keresztapa-túra volt. Elmentünk a film forgatásának helyszínjeire. Először Savoca városában a Vitelli bárba, ahol Michael megismerkedett Apolloniával, a fogadós lányával. A bár megmaradt ugyanolyannak mint a filmben, egy kis emlékszobát is berendeztek, ami a filmhez kötődik.
Ezután felsétáltunk a Santa Lucia templomhoz, ahol Michael és Appolonia esküvője volt. A kis templom nagyon tetszett, de egy dolog kiábrándító volt számomra. Mégpedig az, hogy a templom egyik sarkában monitoron a filmből vetítenek részletet, és fotókat láthatunk. Én magam kedvelem a filmet, mégis ízléstelennek találom, hogy egy katolikus templomban a maffiát "éltetik".
A következő napunkat Szirakúzában töltöttük. Először egy hajókirándulásra mentünk a barlangokhoz és a sziget körül, majd a csodálatos városban barangoltunk. Megnéztük a piacot, az Apolló templomot, a dómot és a Santa Lucia templomot. Ezután ismét egy csodás ebéd következett, majd a tengerparton sétáltunk vissza az autóhoz.
Szirakúzát követte Noto. A városba elsősorban a híres cukrászda miatt mentünk, ami már több mint száz éve csalogatja oda a turistákat, főleg, mióta komoly műsor is készült velük a Netflixen. A város maga is egy kis ékszerdoboz a csodás épületeivel, a zegzugos keskeny utcáival.
Egy újabb izgalmas nap következett, amit Taorminában és még egy keresztapa film helyszínen, Castello di Molán telt. Taorminában karbantartás miatt nem működött a libegő. Taormina is magasan volt, de egyenesen lélegzetelállító volt, ahogy egyre csak mentünk fel a szerpentinen Castello di Mola felé. Ez a nap volt az, amikor legjobban lehetett látni az Etna havas csúcsát.
Másnap nem mozdultunk ki Catániából. Először megnéztük a Bellini színházat, ahová csak vezetett túra keretében lehet bemenni. A színház nagyon szép "lenne", de elkeserítő az állapota. Nagyon ráférne a felújítás. Főként kívülről, de bent is több helyen. Bár meg sem közelíti a mi operaházunkat, azért mégis tetszett. Catania nagyon büszke a város híres szülöttjére, Vicenzo Bellinire. A színház után megnéztük a Santa Agatha templomban a sírját, majd a róla elnevezett kertet is, majd az anfiteátrum romjait is.
A híres halpiacot is többször útba ejtettük. Fiam és unokám megkóstolta az osztrigát is. Na persze minden nap ettünk pizzát vagy pasztát, és persze rendszeresen kóstolgattunk a csodásnál csodásabb édességeiket.
Csodálatos hetet töltöttünk el ezen a gyönyörű szigeten, remélem, hogy fiamnak emlékezetes születésnap volt, de a többiek is remekül érezték magukat, és nekem is csodás volt, hogy a gyerekekkel tölthettem el ezt a hetet.
Bár nem túl régen volt az Etna kitörése, ezt lentről nem igazán érzékeltük, viszont egyikünk sem érzett arra késztetést, hogy felmenjünk a vulkánra.
Utána pernyét lenget a szél.
Lángol a havas kúp,
Kormos füstje felleget ér.
Árad a pusztító folyam,
Nagyon hamar itt a veszély.
