Hosszú volt az út mire Pécsről Sárospatakra értünk. Egy kicsit tartottam a “fogadtatástól”, mert én magam nem tartozom az anyanyelvápolók közé, hiszen csak “sofőr” szerepben érkeztem. Hamar elmúlt minden félelmem, mert nagy szeretettel, szívélyesen fogadott mindenki. Sokan ismertek a pécsi táborból, ahol segítettem az előkészületekben, és a Székely-trilógiám bemutatója is volt. Néhányan most is dicsértettel szóltak a regényeimről.
Mondhatom, azonnal feloldódtam a sok kedves ember társaságában.
Az ünnepélyes megnyitó a Református Teológia imaházában volt.
Nagy-Baló Csaba, az intézmény főigazgatója köszöntött bennünket, és lelkesen beszélt az iskoláról, egykori híres diákokról, múltról és jelenről. Ezt követően Kerekes Barnabás az Anyanyelvápolók Szövetségének alapítója és alelnöke, aki egykori sárospataki diák nosztalgiájával mondta el nyitóbeszédét. Mindkettőjükből sugárzott az iskola iránti tisztelet és szeretet. E két beszéd után valahogy tiszteletteljesebben lépkedtem lefelé a fényes falépcsőkön.
Ezt követően Hercegkútra mentünk, ahol a Götz Pincészetben fogyasztottuk el a borkóstolással egybekötött vacsoránkat.
A második napunkat Alsóregmecen kezdtük, ahol megtekintettük az egykori Kazinczy-háznál elhelyezett emléktáblát, és a Kazinczyak sírja helyén felállított kopjafát majd a Kazinczy-parkot.
Élvezettel hallgattam egyik vendéglátónk, Szabó Eszter lelkes szavait ezekről a helyszínekről.
Ezt követte Kazinczy egykori lakóhelye, Széphalom, ahol két remek előadást hallgattunk meg: Nyíri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke Sátoraljaújhelyről, a magyar nyelv városáról beszélt, majd szeretettel emlékezett meg Kováts Dániel irodalmárról, nyelvművelőről aki egyik elindítója volt az anyanyelvápoló mozgalomnak, akit mindenki csak Dani bácsiként emlegetett és Fehér József irodalomtörténész-nyelvművelőről. Mindketten a közelmúltban hunytak el, és emléküket egy, a tiszteletükre felállított pad őrzi a parkban, Kazinczy sírja mellett.
A következő előadó dr. Schirm Anita volt, aki nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem docense. “Anyanyelvünk térkép a világhoz” című rendkívül érdekes előadása a nyelvjárásokról szólt.
A múzeum egyik termében Petőfi nagyon jól áttekinthető módon szemléltetett vándorlásait nézhettük meg, az emeleten pedig Kazinczyról készült interaktív kiállítást. Sajnos, erre igen kevés időm jutott, eggyel több ok, hogy szeptemberben visszatérjek.
A kertben elmentünk a kis diófához, melyet két éve Deme professzor emlékére ültettek. A következő napon Deme professzor emlékére kiadott, “Diófát ültetek” című könyvet is megkaptam Kerekes Barnabástól. Már izgatottan várom, hogy az anyanyelvápolók által oly’ sokat emlegetett és nagy tiszteletnek örvendő professzorról, professzortól olvashassak.
Széphalom után Mikóháza következett, ahol a könyvtárban Novák Jánosné beszélt a Beszélni nehéz körök történetéről, a mozgalom kultuszáról. Elmondta, hogy ennek köszönhetően a hétszáz fős település három Kazinczy-díjjassal is büszkélkedhet.
Füzérradványon megcsodáltuk a Károlyi-kastélyt.
Majd Mikóházán megtartottuk az “ismerkedési estet”, ahol mindenki kétpercesekben adhatta magát elő.
Ezt követően a falu polgármestere gondoskodott az izgalmainkról: két traktor által vontatott szalmabálás utánfutón szállított fel bennünket a “Trianoni emlékműhöz”, ahol töltögetés és éneklés volt a program, majd vissza a vacsorához.
Mikóházán
Szalmabálán rázkolódva
a hát egymásnak feszül.
Pöfögve, döcögve utazunk
a sűrű erdőn keresztül.
Kitartás, már csak kevés,
mi az útból hátravan.
Tapadj társadhoz erősen!
Ne rettegj itt magadban!
Meglásd, ott fenn a dombtetőn
egy hihetetlen csoda vár.
Alig várod, hogy a traktorról
valahára te leszállj!
Eszem-iszom, dinom-dánom,
odafenn a dombtetőn.
De pár pillanat, és máris
a szúnyogok hada jön.
Csípnek alul, csípnek felül,
bármerre is mozdulnál,
így hát viseld csak emberül,
szúnyogtól meg ne hátrálj!
Tizenegy óra már elmúlt, mire visszaértünk a szállásra.
A délelőttöt a többiek által oly’ sokat emlegetett “jelöléssel kezdtük. Az elején semmit sem értettem belőle…, de aztán a végére…, hát akkorra sem!
Ezután Kerekes Barnabás rendkívül érdekes, és szomorú igazságokra figyelmeztető előadása következett “Beszéd és magatartáskultúra” címmel. Őt követte dr. Toma Kornélia “Nyelvi dresszkód” című előadása, mely a kezdeti érdeklődés után számomra kissé monotonná vált, és hosszúra nyúlt. Őt férje, Remeczki Imre ijfúsági könyvének bemutatása követte. A könyv címe: Karó, Nyíl, Én és a többiek”.
A délutáni fagyi után a Református Kollégium Múzeumát és a Nagykönyvtárat néztük meg.
Ezt követően az igazgató, akinek intézménybemutatóját, tegnapi lelkes köszöntő miatt már nagyon vártam. Tegnap tetszett, hogy mennyire szereti az általa vezetett iskolát. A mai “előadása” viszont 360 fokkal fordította meg a véleményemet, ahogy az öntömjénező, ellenszenvesen dicsekvő férfit hallgattam.
Este a Zsindely együttes fellépését hallgattuk meg, akik népi hangszereiken hol ismert, hol számomra új dalokat adtak elő, néha megénekeltetve a közönséget. Mesemondójuk, aranyos, de kissé túljátszott módon adott elő néhány népi mesét.
Este megünnepeltük a tábor kitüntetettjeit, majd még egy kis nyelvi játék következett, s ezzel vidáman fejeztük be a 3. tábori napot.
A negyedik napunk is remekül indult. A Kerekes Barnabás által magyarázott mondatjelölést végre megértettem. Nem állítom, hogy helyesen meg tudnék oldani egy feladatot, de a lényeget értem.
Őt követte Tóth Péter Lóránt versvándor előadása Radnótiról. Az előadás Radnóti életének utolsó öt hónapjáról szólt róla és általa írt műveken keresztül kevés narrációval. Úgy láttam, hogy nem az egyetlen voltam, aki többször is törölgette a szemeit. Csodálatos előadás volt! Mint kiderült, az előadó maga is végigment az erőltetett menet útvonalán, amiről valamelyik tv filmet is készített.
Ezután még két előadás következett: Kiss Gábor az idegen szavak szótárainak történetéről, típusairól, majd dr. Kissné dr. Gombos Katalin Melinda a szuggesztív pedagógiáról, annak alkalmazásáról beszélt.
A délutánunkat Tokajnak szenteltük. A Fesztiválkatlant a Paulay Ede Színház, majd a Világörökség Bormúzeum követte, ahol egy nagyon érdekes előadást hallottunk Tokajról és a tokaji borról, és remek volt az interaktív kiállítás is.
Az “anyamúzeum” - ahogy igazgatónő mondta - után következett a Rákóczi Pincében megtartott borkóstoló. Itt megtudtuk, hogy a Hétszőlő pince elnevezés nem a szőlő fajtáinak számára utal, hanem arra, hogy az első tulajdonos, a Garay-család, hét területet vásárolt meg a kialakításkor. Arról is hallottunk, hogy a máshol “rettegett” botryris cinerea gomba itt áldás, hiszen segíti az aszúsodást.
A vacsorát még követte egy séta Tisza és Bodrog torkolatától a Bodrog mentén.
És újra fáradtan, de élményekkel tele tértünk vissza a szállásra.
Az utolsó tábori napot Sátoraljaújhelyen kezdtük. Nagyon érdekes volt számomra, hogy az itteniek “Újhelyben” töltik napjaikat. Először a Kazinczy Ferenc Múzeum, majd a református templom következett. Itt két rendkívül érdekes előadást hallottunk: Dezső Attila “A verbális agresszió egy szocioterapeuta szemével” és Ránki Sára “A bűnügyi nyelvészet helye az igazságszolgáltatásban”. Mindkét előadás rendkívül izgalmas volt, egy másodpercre sem lankadt a figyelmem.
Délután a sárospataki várba mentünk. ahol a vár megnézését követően
Keppel Gyula tárlatvezetésével megnéztük a képtárban található kiállításokat. Andrássy-Kurta János szobrász alkotásai nagyon tetszettek, főleg a “Bánat” című, fejét a lábára hajtó női figura nyújtottan ábrázolt bronzszobor fogott meg, rendkívüli volt számomra, ahogy nem egy embert, hanem egy érzést ábrázolt a művész, emellett kiválóak voltak a magyar paraszti létből mintázott alakjai is. A másik művész Domján József volt, aki főként színes fametszeteivel vált ismertté a világban, ugyanakkor itthon nem igazán hallottunk róla.
A galéria után a hazasétálás közben bekukkantottunk a bazilikába is.
Este a Soha színjátszókör Szálemi boszorkányok előadását néztük meg, azt követte egy búcsúest.
Már csak a hosszú hazaút várt ránk, ezután az izgalmas és tartalmas hét után. A táborszervezők összehangolt munkája kiváló volt. A sok látnivaló és a rengeteg új információ még kavarog a fejemben, és hálás vagyok a tábor tagjainak, hogy befogadtak, és velük tölthettem el ezt a pár napot.
Még hazafelé is hűek voltunk az egész hét szelleméhez, és Nagykőrösön a Nagy tanári kar társaságában költöttük el a táborban kapott hidegcsomagot.
Zárásul megosztom a táborlakók nagy részét ábrázoló csoportképet, bár a képet nem én készítettem, de szerzői jogvédelem alatt nem áll :-)
 |
| a vidám csapat |
KÖSZÖNÖM!
