Hat év után újra elutazhattam Lisszabonba. Már korábban is rendkívül tetszett ez a város, de igen sok látnivaló kimaradt az akkori utam során.
Útitársaim: Léda, Zsuzsa és Ibolya
A repülőnk igen nagy késéssel, késő este érkezett meg a városba. Még szerencse, hogy a Booking által felajánlott kedvezményes transzfert igénybe vettem, így taxink a repülőtéren várt bennünket, és egészen a szállásig szállított. A sofőrt még arra is meg tudtam kérni, hogy a szállásadónkkal telefonon kommunikáljon (azzal kissé bajban lettünk volna), így pillanatok alatt be is jutottunk.
Ilyen gyönyörűséges, virágos bejáratunk volt.Nagyon közel laktunk Lisszabon egyik legnagyobb nevezetességéhez, a Belém toronyhoz, így még este felkerekedtünk, hogy a kivilágított épületet láthassuk és sétáljunk a csodálatos Belém parkban.
A csodás estét követően hajnalban jött a "feketeleves". Hajnalra kiderült, hogy nem tölt a telefonom. Minden foglalásunk, belépőjegyünk, repjegyünk, stb. azon volt. Káromkodásomra (ami egyébként nem jellemző rám) ébredt fel a kis csapat. Léda azonnal felajánlotta a telefonját, amire a szükséges applikációkat rá is töltöttem, de még ez sem volt elég, ugyanis azon nem volt mobilinternet. A simkártyák cseréje volt a megoldás. Persze a repülőn nem utaztunk szúrós, hegyes tárggyal, így kés, tű, olló sem volt kéznél. De jött MacGyver, és egy fülbevalóval megoldotta a két simkártya cseréjét is.
applikációt használtam otthon a belépőjegyek megvásárlására, így az említett trükkökkel megoldódott a jegyeink elővarázsolása a kalapból.
A második napi terünkben a Szent Jeromos kolostor volt. Valami gyönyörűség. Kígyózó sorok álltak a bejáratnál, úgyhogy több, mint egy órát álltunk sorba. Addig népdalokkal szórakoztattuk a mellettünk állókat. Találgatták, körülöttünk, hogy milyen nyelven beszélünk, majd egy holland hölgy vette a bátorságot, és meg is kérdezte. Megdicsérten bennünket. A látvány kárpótolt minket a sok sorban állásért.
A kolostor kápolnájában van Vasco da Gama sírja.
Ezt követően megvásároltuk a tömegközlekedési napijegyünket.
Akit érdekel: 24 órás jegyeket lehet vásárolni - ami az első használattól számított 24 óráig érvényes. Három különböző választható:
1. buszra, villamosra, metróra, siklóra érvényes
2. ugyanaz, mint az 1. és kiegészül vonattal
3. ugyanaz, mint az 1. és kiegészül a Tajó folyón átkelő hajóval
A programunk függvényében vásároltunk mindig napijegyet.
És a legfontosabb: vásároltam egy új töltőzsinórt, amit a powerbank-kal azonnal kipróbáltam, és működött!!! Hurrá!!
Ezután következett a Kereskedelmi tér majd a Rosio tér:
Este még ketten Zsuzsával elmentünk csavarogni a városba.
A következő reggelre kiderült, hogy a telefon így sem tölt, ezért újra trükkök a simkártyák cseréjével, majd indulás a Belém-toronyhoz, aminek megtekintésére már megvolt a jegyünk. Itt szerencsére nem volt különösebb sorban állás, hamar bejutottunk.
A vásárcsarnok közelében jó drága pínzér elfogyasztottuk életünk legrosszabb lasagna-ját. Úgy kell nekünk! Miért olasz kaját kell enni Portugáliában! Szerintem tök megérdemeltünk!
Innen következett a "Keleti pályaudvar":
A Vasco da Gama üzletközpont:
Séta a Tajó folyó partján, távolról megszemlélve a Vasco da Gama hidat, és csodálva a sétányon a rengeteg virágot.
Hétfőn vonatozás következett. 
A szállásunktól egy buszos utat választottunk a Benfica vasútállomás megközelítéséhez. Olyan érzésünk volt, mintha a Mecsek szerpentinjein közlekedtünk volna. A kilátás fantasztikus volt. Kényelmes vonattal mentünk Sintra városkába, ahol sok nevezetesség közül a Pena-palotát néztük meg.
A palotába és a bejárattól a palotához járó transzferre meg volt a jegyünk, de a parkhoz eljutni hopp-on-hopp-off busszal tudtunk. A buszok két útvonalon járnak, sok nevezetességnél le lehet róluk szállni, de mi csak a palotát és Sintra óvárosát néztük meg ezek közül. Azért ideteszem a két járat útvonalát, hátha valakit érdekel:
Reggel arra ébredtem, hogy a telefonom tökéletesen működik (egyébként azóta is). Megcsináltam a beszállókártyákat, mindenkinek átküldtem a telefonjára, hogy ne lehessen valami újabb meglepetés. Ezt követően szállás közelében lévő Algés pályaudvarról indultunk vonattal Cascaisba, hogy legalább az óceánból is lássunk egy csöppet.
Az esténket megint a város fényeinek szenteltük, megnéztük a világító szökőkutat és a Rosio pályaudvart, majd a Rosio téren fincsi tortát fogyasztottunk.
Az utolsó napunk is csodálatosan telt. Miután a szállást elhagytuk, a metró csomagmegőrzőjébe betettük a cuccot, majd hajóval indultunk Almadába, hogy a Krisztus király szobrot közelről is megnézzük. A jegyünk a folyón átkelő hajóra érvényes volt, ott viszont kellett vásárolnunk a helyi autóbuszra szóló jegyet.
Nagyon szép volt a szobor és a környezete, de a kilátás az Április 25-e hídra és magára Lisszabonra, az leírhatatlan, és sajnos, a fotók ezt nem is tükrözik igazán.
Aztán visszahajóztunk a fővárosba. Megnéztük a "Pink utcát" és az egyik étteremben az utolsó ebédünket elfogyasztottuk, és megittuk az utolsó ginginánkat is:
Még elmentünk a Sé székesegyházhoz, amit csak a bejáratból néztünk meg, és néhány megállót mentünk a híres 28-as villamossal. Aztán irány a reptér!
Összességében remek utunk volt rengeteg élménnyel, jó társasággal!
Íme egy rövid összefoglaló az öt napunkról:
