Ebben az évben sem hagytuk ki a születésnapi zsúrt. Már hónapokkal ezelőtt megvásároltuk a repülőjegyet, a vonatjegyet, a bérautót, a szállást és a kiállítás belépőjét. Felkészültebben már nem is indulhattunk volna el erre az útra.
Éjjel indultunk otthonról. Az autónkat a szokásos vecsési parkolóban hagytuk. Még alig ébredtünk fel, már Marseillesben landoltunk. A reptéren kb. 20 km-re van a várostól. Sűrűn közlekedő autóbuszjáratokkal lehet a városba bejutni. Mi a 91 számú busszal mentünk a St. Charles pályaudvarra. A jegy ára: 10 euró volt fejenként. A pályaudvar hatalmas, a vágányok mellett a reptérihez hasonló beléptetőrendszer működik. A vonat indulása előtt volt időnk ugyan, de nem nagyon mertünk elmenni az állomásról.
Marseillesből egy szempillantás alatt Avignonban voltunk a TGV szuperexpresszel. Mindössze fél óra volt az út.
Az avignoni pályaudvar egy gyönyörű, ragyogóan tiszta, nem túl forgalmas modern épület.
Nagyon hamar megtaláltuk a céget, akitől az autót béreltem. A bérlés a Rentalcars applikációból történt, a fizetést és a biztosítást is velük rendeztük már az utazást megelőzően, a szolgáltató pedig a Budget volt.
A legkisebb, Fiat 500 típusű, vagy hasonló kategóriájú autót fizettem ki, de mivel ez nem volt nekik, ugyanabban az árban egy Citroen Cactust hoztunk el. Szuper kis kocsi volt.
Innen a szállásunkra mentünk, ami egy IBIS Hotel volt. Mivel már ilyen típusú hotelben többször voltunk, jól tudtuk, hogy a várostól viszonylag messze van (4-5 km), ugyanakkor közel a fontos közlekedési útvonalakhoz, ami a tervezett célunk miatt fontos volt.
Egy kis pihenő után elindultunk a város felfedezésére. A központtól nem túl messze parkoltunk, majd gyalogosan jártuk be a környéket. Az esti kivilágításban igen szép volt. A St. Michel kapun át jutottunk a történelmi belvárosba, ahol először a St. Michel templomot néztük meg, ahol adventi vásárt tartottak. Azután a pápai palotához sétáltunk, majd egész le a Rhone folyóig. A folyón megcsodálhattuk a híres hidat, ami a folyó feléig ér.
 |
| St. Michel kapu |
 |
| St. Michel kapu |
Estére már ugyancsak megéheztünk. Nagyon nehezen találtunk éttermet. Hatalmas nyüzsgés volt a városban, rengeteg kávézó, de étterem alig volt nyitva. Ezen eléggé elcsodálkoztunk.
A szállásunk nemcsak hogy szép és patyolat tiszta volt, de szuper kényelmes ágy volt, reggel pedig minden igény kielégítő, interkontinentális reggeli.
Délelőtt nekiindultunk az útnak, ami miatt ténylegesen. jöttünk.
A kőbányához vezető út csodálatos szerpentin volt, ahol minden kanyar után valami csoda tárult elénk. Hatalmas sziklák, szép völgyek, régi várak, szőlő és olíva ligetek. Forgalom alig volt. Egyébként egy mobilapplikáció a Chateau des Baux minden látnivalót megmutat, megmagyaráz és térképpel ismerteti a látnivalókat.
Aztán leértünk a kőbányához, ahol töménytelen mennyiségű autó volt. Minden parkoló tele. Addig forgolódtunk, amíg végre láttunk egy távozó kocsit, aminek a helyére besurranhattunk, és ezzel éppen a kőbánya bejárata előtt tudtunk leparkolni:
Ezután jött maga a csoda. Amikor beléptünk, örömömben még el is pityeregtem magam. Sok felvételt láttam már ezt megelőzően, de egyik sem adta vissza azt a látványt, ami fogadott bennünket.
Egyik ámulatból estünk a másikba. Van Gogh csodálatos festményei, szebbnél szebb zenei aláfestéssel.
Rengeteg képet készítettünk, de valójában nem igazán adja vissza a látványt. Egyébként erre a kiállításra (pontosabban a párizsi ugyanilyen kiállításra) is készült egy applikáció: Van Gogh, Starry Night / vagy franciául: La nuit étoilée . Nekünk egyszerűen a csillagos éj. Ez az applikáció minden képéről részletesen ír. Erről a témáról gyakran festett, és valamennyi festmény csodálatos. Éppen ilyen remekművek az arcképei, önarcképei is. Nem tudtunk választani a sok szépség közül.
Van Gogh után egy japán festményekből álló kiállítás volt, az nem igazán tetszett, de érdekességként természetesen azt is megnéztük. Ezután a kőbánya egy másik termében megnéztünk egy filmvetítést Jean Cocteau író, költő, rendező, festő életéről.
A következő állomásunk Alres volt. Először gondoltuk, hogy elsétálunk a Rhone folyó torkolatához, de aztán az esős idő visszatartott ettől bennünket. Egy kellemes étteremben megebédeltünk. Nagyon finom, speciálisan elkészített tonhalat ettünk édesburgonyával.
A szemerkélő esőben sétáltunk egyet a városban, ami elég kihalt volt. Az olasz kisvárosok hangulatát idézte keskeny utcáival, zsalus ablakaival az anfiteátrummal, mely hasonlatos a veronaihoz.
Az estét ismét Avignonban töltöttük, ami az előző napi nagy nyüzsgéssel ellentétben igen kihalt volt.
A
következő nap délelőttöt egy bevásárlóközpontban töltöttük.
Miután visszavittük a bérautót, ismét azzal a csodálatos gyors TGV vonattal mentünk vissza Marseillesbe. Az applikáció neve, ahol útvonalra lehet keresni és online megvásárolni a jegyet: "Trainline". Marseille Avignon útvonalon 10 euró volt a jegy.
Ezt az éjszakát is egy IBIS szállóban töltöttük.
Nem sokkal előtte tudtam meg a különbséget a kék és a piros Ibisek között, de most a valóságban is megtapasztaltuk. Míg a piros egy pompás, kényelmes szállás, addig a kék egy parányi, szűk szoba. A tisztasággal itt sem volt problémánk, de csak egy fürdőszoba nélküli zuhanyfülke nyílt a szobából, a csap meg a szobában volt. Az embernek nem volt intim szférája. Na, egyszer elment, de most már tudjuk, hogy a kéket nem szabad többet választani. Az autópálya közelsége miatt főleg sofőrök szálltak itt meg. A szemközti étterembe mentünk vacsizni.
A reggeli kávé után jött értünk a taxi, és kivitt bennünket a reptérre. Aztán irány Budapest, majd haza.
Ez az utunk kissé rövidre sikerült, ennyi utazás mellett ideálisan két nappal hosszabbnak kellett volna lennie, de sajnos, repülőjárat csak így volt (mármint, amelyik a zsebünknek megfelelt). Ennek ellenére hatalmas élménnyel gazdagodtunk.
