A repülőnk este indult, így kényelmesen készülődhettünk. Majd a szokásos helyen, a vecsési Corner parkolóban hagytuk az autónkat,
Vidám várakozásunk a reptéren,
... majd
és megérkeztünk!
Szállásunk magyar képviselője várt bennünket a reptéren, majd hamarosan elfoglaltuk az apartmant. (szállásunk: Barcarooms néven megtalálható, ha valaki tart a nyelvi problémáktól, akkor a szállásadók magyarok, nincs probléma a kommunikációval).
Első napunk útvonala elég ijesztő:
 |
| Casa Batlló (csontok háza) |
 |
| Mercat de Sant Antoni |
 |
| Casa Mila |
 |
| Casa Vicens |
Mire a Güell-parkba értünk, már a nyelvünk lógott, a hőség, a magas páratartalom és a rengeteg lépcső miatt. Úgy döntöttünk, hogy mi is alkalmazzuk a déliek szokását. Metróval visszamentünk a szállásra sziesztázni.
Másfél óra pihenő után újra nyakunkba vettük a várost, de most már azonnal tömegközlekedéssel. A közlekedésről annyi, hogy kiváló. A google térkép alkalmazását tökéletesen tudtuk használni, nem volt szükségünk semmilyen egyéb applikációra. Lehet vásárolni Hola Barcelona 1,2,3 és 7 napos jegyeket. Ezt azoknak javaslom, akik sokat akarják használni a tömegközlekedést. Mi a másik variációt választottuk, a T-10 tömbjegyet, ami 10 alkalomra szóló jegy (10,20 EUR), és több személy is használhatja. Egy alkalommal vásároltunk jegyet a buszvezetőnél, annak 2.20 volt az ára, úgyhogy mindenképpen javasolt az előző megoldás.
Az estét Barcelona legnevezetesebb épületével, a Sagrada Familiávak kezdtük. A jegyet már otthon megvásároltam, így a nagyobb sorbanállást elkerültük. Ha 6 óra utáni időpontot választ az ember, akkor nem kötelező az audiovezető igénybevétele, és annyival kevesebbe is kerül a jegy.
Valójában nagyobb élmény volt ennek látványa, mint amire számítottam.
Ezután következett a vacsi:
Vacsora után igyekeznünk kellett, mert időpontunk volt a Picasso múzeumba.
Ahogy látszik a fenti jegyről, 0 EUR költségünk volt. Minden csütörtökön 18 óra után, minden hónap első vasárnapján egész nap és a többi vasárnapon 15 óra után ingyenes a belépés, csak regisztrációhoz kötött, és pontosan kell érkezni.
Picasso nem igazán a kedvencünk ill. a kedvencem (a többiek nevében nem nyilatkozhatok), de ha már Barcelonában jártunk, akkor mégsem hagytuk ki, hogy megismerjük ennek a nagynevű művésznek a munkásságát. Azt gondoltam, ha élőben látom, hátha más élmény lesz, talán valami megfog egy képben vagy szoborban. Tévedtem. Továbbra sem fog a kedvenceim közé tartozni.
A bejárat melletti boltban Picasso minden formában :-) :-)
A múzeum után még elsétáltunk a Diadalívhez, ami igencsak eltér a híres párizsi, római, milánói... stb. diadalívektől, hiszen nem egy harci győzelem, hanem a művészetek és tudományok tiszteletére állították az első, 1888-as barcelonai világkiállításra. Ez a monumentális építmény valamennyiünknek nagyon tetszett a késő esti nagy nyüzsgéssel együtt.
 |
| Arc de Triomp |
Miután végre ágyba estünk, egy darabig még nem lehetett aludni, mivel javában folyt még az élet az utcán. Aztán a fáradság győzött. Hajnalban a kukásautó zajára ébredtünk. A legkellemesebb az volt, amikor a szelektív üvegest ürítette.
A következő napot kicsit lazábbra terveztem, de összességében így is 12 km-t gyalogoltunk.
Délelőtt Muntjuic várhoz és a parkba mentünk. Először siklóval,
azután pedig libegővel:
A várban lévő kiállítások nem voltak annyira érdekesek, sokkal inkább a körpanoráma, ahonnan az egész várost láttuk.
A vár után pedig a Montjuic park következett, ami szintén gyönyörű.
Az ebédet a szálláshoz közeli étteremben fogyasztottuk el, majd ismételten szieszta következett. Két óra pihenést követően újra nekiindultunk.
Első célunk a Güell palota volt. Ez az épület kintről nem volt olyan különleges, mint a belseje és a teteje. Az volt a feladat Gaudí számára, hogy igen kicsi alapterületre tervezze meg a palotát. Sikerült. A tetőről pedig igen remek a kilátás a városra, a tengerre és a Kolombusz emlékműre is.
A palota után végigsétáltunk a La Ramblán. Megvacsoráztunk az egyik étteremben. Azután pedig arra lettünk figyelmesek, hogy Marylin Monroe csalogat minket egy erkélyről. Hát ezt nem hagyhattuk ki, bementünk az erotika múzeumba is.
Csak ámultunk, hogy micsoda leleményesek voltak a középkorban is. A fotókat ide nem teszem fel, mert korhatárosak. A múzeumban találkoztunk Picassoval:
Dalival:
Rajtuk kívül még John Lenon, Napoleon és Caligula is jelen volt.
A múzeum után tovább folytattuk utunkat. Várt ránk a mai nap fő attrakciója, a Flamenco gála a Katalán Muzsika Palotájában.
Legelőször maga az épület, ami ámulatba ejtett bennünket.
Azután pedig az előadás. Szenzációs volt. Az előadásról nem szabadott fotót készíteni, így azt megmutatni nem tudom. Hatalmas élmény volt. Azt hiszem, ezt a többiek nevében is nyugodtan írhatom.
A következő napunkat lazábbra terveztem, mert gondoltam, hogy a gyaloglástól már fáradtak leszünk. A 12 km most is meglett. Utunk a Tibidabo hegyre vezetett.
Tömegközlekedéssel mentünk: metró, busz és sikló. A hegytetőn megcsodáltuk a Jézus szent szíve templomot, ami valójában két templom volt. A tetejére is fellifteztünk.
Az ebédünket egy olyan étteremben fogyasztottuk el, ahonnan az egész várost láthattuk.
A délutáni szieszta után újra a La Ramblán mentünk végig a barcelonai katedrálishoz, a Santa Eulalia del Marhoz. A katedrális története olyan bonyolult, hogy többszöri olvasásra sem teljesen volt érthető számomra. Annyi biztos, hogy elődje a IV. században épült, majd a VIII. században mecsetté alakult át. Az első barcelonai világkiállításra építették újjá neogótikus stílusban, végleges formáját azonban 1913-ban kapta. Szerettük volna megvárni, hogy a csodás építményt esti kivilágításban is lássuk, de túl lassan sötétedett :-)
A mágikus szökőkút látványáról sem akartunk lemaradni, ezért mégiscsak metróra szálltunk.
Ez volt csak az igazi csoda. Széles út vezetett hozzá, mindkét oldalán szökőkutakkal övezve, majd szemben a csoda. Az ezer színben pompázó vízsugarak játéka. Ez az 1929-es barcelonai világkiállításra készült, ennek ismeretében még nagyobb lehetett a csodálatunk, hogy 90 évvel ezelőtt mit teremtettek.
Az éjszakánk - mint mindegyik - zavaros volt az utcai zajoktól. A hangosan beszélgető, kiabáló emberek, majd azok elcsitulása után a kukásautók, üvegcsörömpölések. A napunkat ismét a La Ramblán kezdtük. Kisebb vásárlást is lebonyolítottunk, majd a Citadella parkba vezetett az utunk. Ez is egyik nevezetessége a városnak.
A szokásos szieszta után vacsi, majd elsétáltunk a mágikus szökőkúthoz, hogy a műsorral együtt megcsodálhassuk azt.
Sajnos, eleredt az eső is, aggódtunk, hogy elmarad majd a műsor, de nem így lett. Hatalmas élmény volt, amikor a különböző színekben pompázó vízsugarak a híres Freddie Mercury és Monserrat Caballé által előadott Barcelona zenéjére táncoltak. Közben esett és fújt a szél is, fotózás közben néha teljesen beterített, de a kellemes meleg hőmérsékletben ez nem volt zavaró.
Az utolsó napunk a tengeré volt. Borús volt az idő, később az eső is eleredt. Barátnőm egy jót úszott, én csak derékig merészkedtem be, a többiek csak lábfürdőt vettek.
Bár nem kérdezte meg tőlünk, hogy hogy éreztük magunkat úgy, hogy semmilyen kapcsolatot nem tartottak velünk, feltaláltuk-e magunkat a városban... vagy bármit - ez úton tájékoztatom, hogy minden csodálatos és felejthetetlen volt.
