Pár nap a Balaton északi oldalán.
Remekül sikerült. Nem rohantuk végig a rengeteg látnivalót, inkább a kevesebbet választottunk.
Első hely, amit megnéztünk, a szigligeti vár volt. A várat gyönyörűen helyreállították. A várból a kilátás csodálatos volt.
 |
aki rosszul viselkedik, az így jár |
 |
| Magyar Bálinttal |
Ezután folytattuk az utunkat Tapolcára. Azonnal odataláltunk a Varjú fogadóba, ahol egy nagyon barátságos fiatalember közölte, hogy nincs szobánk. Mivel hónapokkal előtte kifizettem, telefonon egyeztettem és e-mailben megerősítettem, kértem, hogy találjanak megoldást (állítólag az e-mail cím volt hibás). Találtak. Áttelepültünk a Boszorkány tanyára.
A szoba "mellben szűk volt" 👎. Asztal nem volt, a komódon állt a tv és a hűtő, az egyik ágyra csak beugrani lehetett - esetleg tigrisbukfenccel -, mert a rendes széle falig ért, a végén pedig fakeret magaslott. Nyilván évekkel ezelőtt ez nem lett volna probléma számomra, de ebben a kor- és súlycsoportban már kevésbé ment.
Megoldottuk a problémát. A komódról letettük a tv-t, így kialakítottunk magunknak asztal. Azután elindultunk városnézésre és vacsorázni. A vacsora finom volt, a város igen szép.
Miután jól kisétáltuk magunkat, számítottunk rá, hogy egy jó nagyot alszunk. Ez nem egészen így történt. A két szoba közötti hajszálvékony gipszkarton semmit sem szigetelt, úgyhogy úgy éreztem, hogy a szomszéd az én ágyamban van. Éjjel kettőkor még a tv-t hallgattam, továbbá olyan erős köhögését (nem részletezem hozzá a gyomorfelkavaró hangokat). A matracból pedig a hátamba és egyéb testrészeimbe álltak a rugók. Éjjel háromkor írtam e-mailt a szállásadónak. Persze nem kaptam választ. (Lehet, hogy a kajámba köptek?)
Másnap délelőtt piacoztunk és mászkáltunk a városban. Azután megnéztük Marton László emlékházát. Tapolcán több köztéri szobrot is találtunk tőle, amelyek igen szépek voltak, azután a házban jöttünk rá, hogy ennél jóval több köztéri szobrát is ismerjük:
A délutánunk pedig a tavasbarlangban folytatódott:
Ez a program mindkettőnknek nagyon tetszett. Egy igen komoly tárlatvezetést kaptunk. Szakszerű földtörténeti előadás, 3D-ben nézhető filmek illusztrációként. Nagyon-nagyon elégedettek voltunk. A részletes ismertetők után jött az evezés. Teri barátnőm evezett, én fotóztam.
Ezután családi program következett. Cserszegtomajon meglátogattuk gyönyörű unokáimat:
 |
| Megbeszélem Rékával |
 |
| Viktor és Réka |
 |
| Nicolas és Réka |
Hazafelé Balatongyörökön kellett még megállnunk, mert olyan csodás volt a táj, hogy azt nem lehetett kihagyni:
Az éjszakánk az előző napihoz hasonlóan borzasztó volt, de most nem csak én nem tudtam aludni, hanem Teri sem.
Reggeli után hamar összeszedelőzködtünk, és indultunk tovább. Először Nagyvázsonyban álltunk meg:
Azután pedig következett a királynék városa, Veszprém. Csendes, tiszta, hangulatos város.
Találtunk egy nagyon érdekes kiállítást a Vár utcában. Mátyás király corvináiról, részletesen meghallgatható tájékoztatással.
Ezután már csak a hazaút következett. Aztán meggondoltuk magunkat, és még elmentünk Igalba fürdeni egyet. Igen kellemes volt az a néhány óra ott is, majd vacsi a Maricában, az igali fürdő mellett, ahol a
Nem tudom, hogy a többiekkel mi van év közben, de mi igen jól belaktunk, valahogy így:
