Barátnőmmel ismét nekiindultunk, hogy a közös születésnapunkat megtartsuk.
Uticélunk: Málta
via GIPHY
Mivel Teri fia Máltán él, így leszálláskor a repülőtéren várt bennünket, így nem voltunk egészen elanyátlanodva.
Először megvásároltuk a 7 napra érvényes buszjegyünket, hogy szabadon közlekedhessünk a szigeten.
Szerencse, hogy ilyen kicsi a sziget, így helyi járattal közlekedhettünk. Létezik egy remek applikációjuk is, ami nagyon megkönnyítette a közlekedésünket. Mindenkinek ajánlom, aki a szigetre megy.
Miután anya-fia elbúcsúztak, mi a reptéri busszal elmentünk Vallettába. A végállomás a Triton szökőkút mellett volt.
A szállásunk kb. 10 perc sétára volt csak. A foglalás szerint csak délután 4-től foglalhattuk volna el a szobát. Előző héten jeleztem, hogy a repülőnk már reggel érkezik, így szerencsénkre, azonnal bepakolhattunk. Nem is időztünk sokat, mindjárt nyakunkba vettük a várost. Legelőször lesétáltunk a tengerhez, ami kb. 500 méterre volt. Megnéztük a Szent Elmo erődöt, a Szent Elmo hidat, a harangtornyot, a város alapítójának Jean Parisot de la Valettenek fekvő szobrát.
Ezután következtek a Barakka kertek. Egyik szebb volt, mint a másik. Ezekben a kertekben - amellett, hogy nagyon tetszettek -, számomra kicsit káosznak tűntek a szobrok és emléktáblák. Nem találtam semmilyen rendszert bennük. Tény az, hogy az 1956-os magyar emléktábla, Winston Churchill mellszobra, Aeneas csodásan kidolgozott teste, Albert Einstein emléktáblája és a Nyomorultak utcagyereke, Gavroche remekül megfértek egymás mellett. Nem is beszélve a többi, számomra ismeretlen személyt ábrázoló szoborról.
Többször megcsodáltuk a kertekből a kilátást a tengerre, az erődre, a túlsó oldalon lévő öbölre. Nagyon szép volt:
Készítettem egy egész kicsinyke filmet is a fotókból, természetesen máltai zenével:
A kertek után komppal átmentünk az öböl másik oldalára. Birgu és Kalkara városokban róttuk a kilométereket. Megállapítottuk, hogy számunkra kissé ízléstelennek tűnően díszítették fel a villanyoszlopokat (messziről márványnak látszó, megkopogtatva inkább pozdorja):
Az este is nagyon szép lett volna a kivilágított városban, ha nem mossa el az eső. Sikerült jól megáznunk. Mivel otthonról éjfél után indultunk, elég fáradtak voltunk, úgyhogy nem volt szükségünk altatóra.
Másnap cipőboltban kezdtünk, mivel a szétázott cipőmet "kukázni" kellett. Ezután Santa Lucijába mentünk, hogy megnézzük a kínai kertet. Érdekes épületek, növények és szobrok biztosították a megfelelő hangulatot.
Délután megnéztük Valletta legnagyobb katolikus templomát,
majd azután a másik oldalon is átkompoztunk az öblön, Sliema városába. Ez egy modern város, fiatalos zsongással, üzletközponttal.
Sliema "nevezetessége" valójában az, hogy innen csodálatos látni Vallettát.
Este megnéztük a kivilágított, karácsonyi hangulatban pompázó várost, majd a parlament melletti Királyi Színház romjai alatt kialakított bárban fogyasztottunk egy italt.
A következő napunk részben még Vallettában telt, majd átbuszoztunk a szigeten Bugibbába, ahol Teri barátnőm fia lakik. Ez a város a Szent Pál öbölben helyezkedik el, szemben a Szent Pál szigettel. A szigetre nem hajóztunk át, a innen is remekül láttuk Szent Pál szobrát. Itt remek időt fogtunk ki.
Délután már Zoli is csatlakozott hozzánk. Elmentünk Marsa városába, ahol egy csodálatos templomot, a Routondát és a hozzá kapcsolódó II. világháborús emlékeket néztük meg. A történet szerint a város lakossága a Routondában tartózkodott, amikor arra egy bombát dobtak le a németek, de a bomba nem robbant fel, így mindenki megmenekült. Ezt egy csodának tudják be.
Este egy bolgár étteremben elköltött vacsi után még elmentünk koktélozni. Egy - általam sosem hallott - zöld koktélt ittunk, Swimming pool volt a neve. Na, nem mintha a többi koktélt ismerném 😏😏😏
A következő napon Gozó szigetére kompoztunk át.
Itt először a Szent György bizilikát, a katedrálist és a Citadellát néztük meg "Vittorijában".
Ezt követően egy csodálatos templomhoz mentünk el, a neve: Ta' Pinu , körülötte hatalmas mozaikképeken Krisztus történetével.
A következő napunk is remekül telt, bár az idő nem volt túl kegyes velünk. Meglátogattuk a Popey-falut, a film készítésének helyszínét. Nagy élmény volt. Elénk tárultak a filmben látott helyszínek, a postahivatal, az iskola, a bolt stb. Láttuk Popey csónakját. A faluban személyesen is találkozhattunk a megszemélyesített filmhősökkel. Egy helyiségben filmvetítést is megnézhettünk, ahol a film ötletét, a helyszín választását, a szereplőket, a falu készítését láthattuk. A falu néhány házát pedig berendezték játszótérnek illetve karácsonyi hangulatot idézve a gyerekeknek, különböző télapós és mesefigurás játékok, mozgó látványosságok. Ez is igen helyes volt.
Ebéd után elbuszoztunk Melliehába, ahol Teri fia is csatlakozott hozzánk. Itt megnéztük a plébánia templomot,majd a templom mögötti presszó teraszán kortyolgattuk a cappuccinot, közben a Szent Pál öbölben gyönyörködve.
Ezután még egy jó nagy sétát tettünk mielőtt buszra szálltunk újra, majd este Bugibbában vacsiztunk, beszélgettünk, és sétáltunk a tengerparton.
A következő napon Rabatba és elővárosába, Mdinába mentünk el.
Teritől megtudtam, hogy a Trónok harcát itt forgatták, így - bár a filmet sosem láttam - , igen fontos volt fotózkodnom eme kapu előtt 😄 Ezután nemsokára belecsöppentünk egy igazi filmforgatásba is (remélhetőleg a film jobb lesz, mint az általam nagy műgonddal készített gif):
Mdina megcsodálása után Rabatban a Szent Rita templom előtti téren megebédeltünk.
Ezután pedig a Szent Pál és Szent Ágnes katakombákhoz mentünk el.
A katakombákban a különböző felekezetek külön temetkezési helyet kaptak, de némelyekben valamennyi megfért egymás mellett.
Aztán mire feljöttünk az alvilágból, már a nap is kisütött.
A repülőút hazafelé kissé lassabb volt. A hazaút autóval pedig elég viszontagságos. Olyan köd volt, hogy a látótávolság kb. 30 méter. Elég félelmetesnek tűnt. Hát még akkor, amikor rájöttünk, hogy jó ideje világít az üzemanyag jelző, de nincs benzinkút. Mohácsnál lementünk az autópályáról, de egyik kút sem volt már nyitva. A Szederkény előtti szintén zárva volt, majd a Belvárgyula melletti is. Hááát, imáink meghallgattattak, mert nagyon spórolós üzemmódban elértünk Pécsig. Tankoláskor azt tapasztaltuk, hogy kb. 5 deci volt a tankban, úgyhogy már nem sokáig bírta volna.
Mindent összevetve az a szülinapunk is igen jól sikerült. Bár az idő lehetett volna kicsit kegyesebb is hozzánk, de még így is rengeteg szépet láttunk.
